Annyira szarul tán még nem néztünk ki idén egyszer sem, mint a Benvenuto, vagy mi a tököm ellen.

Az imént kaptam a nagyszerű hírt, hogy egy lemondás miatt befértem Darti naptárába, és együtt fogjuk nézni a jelenleg éppen nem is létező országból származó fodballcsapat, az FC Barcelona elleni mérkőzésünket. Pedig már azt hittem, soha nem fogynak el a Benetton elleni meccs óta folyamatosan ömlő véres könnyeim.

De kezdjük a pozitívumokkal:

Ennyit a pozitívumokról

Jogosan néztek ránk kérdőn, hogy ez mi a büdös lófasz volt úgy emberileg, mint szakmailag. Magunk is kalandos, innovatív figurák vagyunk, S4tchynek például (nem szeret kérkedni vele) komoly köze van a varázssíkosító kifejlesztéséhez. De odáig azért mi sem merészkedtünk volna, hogy Giorgio Chiellini sporttársra bízzuk a csapat irányítását, kivált abban a rendhagyónak mondható helyzetben, hogy éppen vezet a Groupama Arénában, vagy mi a tökömben a zsírutolsó, mindenki által betegre pofozott Bentegodi.

Elég, ha annyit mondok, Dino, akinek kizárólag tőzsdei hírek emelik 30 fölé a pulzusát, capslockkal követelte Cuadrado lobotómiáját, sőt az egyik levelében Dúró Józseféhez hasonlította a kolumbiai széljátékát.

Normál esetben egy Juventus-szurkolónak nem lenne oka kétségbeesésre a könyörtelen célfutballt látva, de a szar játékra november elején csak akkor van mentség, ha a közelgő csúcsforma meglehetősen furcsán testet öltő előfutáraként értelmezzük. Az elmúlt hétig töretlennek tűnt a csapat fejlődése, azóta viszont egyszer sem játszottunk egy teljes meccsen át jól, inkább csak jobb pillanatoknak köszönhettük, hogy az eredményt azért leszállította a csapat. A Milan ellen közepes, a Sporting ellen annál is közepesebb, ez meg egy határ fos volt, köszönjük szépen.

Allegri pengeélen táncolt. Ha a Lazio-reject csávó lövése bemegy (Szczesnytől simán), egy rettenetes pofáraeséssel segítettük volna talpra a megrendülni látszó ellenséges csapatokat. Pont most, amikor Gollam sérülése (jobbulást a Serie A egyik legjobb balhátvédjének) akkorát ütött a Napolin, hogy otthagytak két pontot Veronában, ahol még a Milan is simán nyert. Pont most, amikor Mihajlovic meglepően fasza Torója elhozott egy pontot az Izétől. Pont most, amikor (eddig szándékosan nem beszéltünk róla) megelőzzük őket??

Teljesen felesleges bárki mást kiemelni az est fénypontjaként csetlő-botló Chiellinin kívül, de nagyon reméljük, hogy néhányan nagyon gyorsan megtalálják a formájukat, mert – nem elvitatva Allegri felelősségét abban, hogy néhányan egy leszedált mormotára emlékeztetően járnak-kelnek a pályán – kifőzhet bármit Tornyi Barnabás, ha nincs, aki megtöltse tartalommal.

Hirtelen nem is tudom, hogy rosszul, vagy jól jön-e most a válogatott szünet. De jön, aztán meg Samp idegenben, Barca, és nem sokkal később Nápoly. Az ég óvja Pjanic minden lépését, mert nélküle nekünk reszeltek.

Amúgy egy, talán mondhatom, szokásossá vált megjegyzést azért a forduló többi eredményét látva engedtessék meg, hogy idesüvítsünk: