Ezek a legnehezebb szavak. Utoljára 2012-ben, Conte elképesztő veretlen sorozatát lezáró hazai (!) vereség után voltunk kénytelenek kimondani őket: teljesen megérdemelten mosott le minket az Izé.

Ahogy négy éve, úgy idén is ijesztő vereséget szenvedtünk. Az nyilván kicsit félelmetesebb volt, mert konkrétan lefocizott minket az Izé hazai pályán, de annak ellenére, hogy most akár nyerhettünk is volna, több olyan dologra is rámutatott a meccs, ami miatt a híg fos csurog a lábunk szárán.

Essünk túl az elsőn: a Joao Mario-Banega-Medel tengely a Serie A egyik legjobb középpályás sora lesz, ha összeszoknak, és Van Breukelen olyan jól használja őket, mint vasárnap. Ennek még csak részben voltak jelei tegnap, mert az Izé sem játszott igazán jól, de ahhoz elég volt, hogy a mi atomjaira hullott középpályánk ellen látványosan megnyerjék a csatát. Szóval rossz hírünk van: valószínűleg idén számolni kell az Izével (és a spanyol inkvizícióval).

A másik reveláció még fájdalmasabb: kibaszottul hiányzik az a bizonyos középpályás, aki végül nem érkezett meg Torinóba a nyáron. Mondhatnánk persze azt is, hogy kibaszottul hiányzott Marchisio (nem tévednénk, nem is szoktunk), de ezzel nincs mit tenni. Azzal viszont van, hogy lyukas a pálya közepe, és ha Marchin kívül mindenki egészséges, akkor sem jobb a helyzet, mert csak Sztyuanit és/vagy Hernyót lehetett volna becserélni. Most látszik, micsoda hiba volt elengedni Padoint!44

Merre jársz, te Tökéletes Férfi?

Sajnos le kell szögeznünk: Milánóban egy jó (Bonucci) és egy kiváló (Alex Sandro) teljesítmény mellett csupa fosba forgatott szart görgettünk a pályára. Helyesbítek: a pálya szélén is csak a galacsint terelgettünk, mert a vasárnapiért nem menthetjük fel Allegrit sem, de erről később.

A tegnapi vereségért leginkább tetemre hívható két himpellér Khedira és Asamoah.  A németnél csak a csatárok passzoltak kevesebbet, két nagyon komoly ziccert hibázott el, és úgy általában is szar volt: a feje felett zajlott a játék, zéró jelenléte volt a középpályán. Kwadcsitól meg hiába vártunk sokat, egyelőre hiába csinált végig 1837 után először egy teljes felkészülést, sajnos annyira fos a játéka, hogy fáj nézni. Tegnap konkrétan megveretett minket, miután egyébként is hitvány teljesítményére azzal tette fel a koronát, hogy a 16-osunk előtt elszórta a labdát (aztán 5 perccel később még egyszer, de azt megúsztuk), amiből meg is kaptuk a vesztes gólt. Ketten együtt egyébként pontosan 0 szerelést és ugyanennyi labdaszerzést könyveltek el.

Chiellini bizonytalan volt, mint Darti egy sztriptízbárban, ezúttal Barzagli sem mindig volt a helyzet magaslatán (valószínűleg sérült kicsit, egyébként kezdett volna), és ami még meglepőbb, Buffon is furcsán kétbalkezesnek tűnt. Dybala nagyot harcolt, rengeteget dolgozott, de neki még idő kell, mire megszokja az új körülményeket, és bár Mandzukic ugyanakkora paraszt volt, mint általában, ennek most nem sok hasznát láttuk.

Sajnos Pjanic is kutyafing volt registában, bár az csak részben az ő hibája, hogy nem tudtuk rendesen kihozni a labdákat. Van Bronckhorst nagyon jól megnézte a Sevilla elleni meccsünket, és az első félidőben Joao Mariót, a másodikban Edert húzta rá Pjanicra, mert látta, hogy ha megzavarják a labdakihozatalokat, fejvesztve szaladgálásba menekülünk zavarunkban. (lásd még: kurvára hiányzik egy használható középpályás).

Már megint ez a patkány

Pjanic először játszott ezen a poszton (Spalletti sem koptatta sokat itt, inkább De Rossira bízta a feladatot), ráadásul volt néhány egészen formás megmozdulása is, szóval őt azért még ne temessük. Egyébként is Allegri hibája, hogy így alakult. Takarodjon, nyilván.

Akárhogy is fáj kimondanunk, sajnos tegnap a padon is csúnya vereséget szenvedtünk. Ahogy általában, Van Basten ezúttal is csúnyán elverte Allegrit, akinek a kontribúciója a vasárnapi meccshez annyi volt, hogy állt a vonal mellett, mint lófasz a piacon, és nézett bele a nagyvilágba. Már a szünetben hoznia kellett volna Leminát a védelem elé (akkor sem lettünk volna hátrányban, ha Khedira és Asamoah helyére ő jön be egyedül), hogy Pjanic feljebb léphessen egy fél sorral, és legyen valamink, ami játékra emlékeztet.

Ugyanilyen értelmes csere lett volna Lichti helyére behozni Cuadradót, még ha ebben komoly kockázat is van. De sajnos szerencsénk sem volt, mert amikor Kwadcsi agyára rászállt a köd, már csak szűk negyedóra volt hátra, így nem volt időnk kiaknázni az egyébként kimondottan pofásnak tűnő 4-3-3-at (ami szerintem inkább 4-3-2-1, de ez most mindegy).

Lefocizta

Kicsit baljós, ami történt. Nem akarunk nagyon vészharangokat kongatni, meg hát nyilván része van a hangulatunkban annak is, hogy kitől mitől kaptunk ki, de ez annyira szarul festett, hogy a borús hangulat a jövőképünkre is rávetül némileg. Egy minden szembejövő által pofán baszkodott, semmit nem mutató csapat feltámadásához asszisztáltunk úgy, hogy nem nagyon látszik a felmerülő gondok megoldása – egészen Marchisio visszatéréséig. Az még alsó hangon egy hónap, de lehet három is.

Az egyetlen jó dolog ebben a vereségben, hogy most végigélvezhetjük, ahogy az Izé-tábor kikiáltja magát bajnoknak, aztán márciusban, amikor elküldik a 10. helyen álló csapattól Van Bommelt, majd kikacaghatjuk őket jól. Addig kitartás, ezt most le kell nyelnünk, mert sajnos tök jogosan fektettek az ölükbe. A kurva életbe!