Az, hogy pár napon belül másodszor is komposzttá szecskáztuk a holtbéna Hellast, nem okozna önmagában felhőtlen örömet, hiszen azt már a kupameccs után is sejtettünk, hogy hiába variál az Izés múltú veronai szaki, gyökeres változást nem tud hozni a meccsbe. Viszont mivel a hisztis római csürhe ikszelt Palermóban (az megvan, hogy mi vagyunk az egyetlen hazai csapat, amely győzni tudott a fordulóban?), öt ponttal megyünk, azaz csodaszép az élet.

Egy újabb dupletta

Azért persze túlörülni sem kell ezt a meccset, mert a Juventusnak soha nem lehet mérőmókus egy ennyire szar csapat. Az örvendetes, hogy (ez Tyli vesszőparipája a fegyveres konfliktusokban bevetett Agent Orange mellett) nem álltunk le se a kupameccsen, se a bajnokin – na, jó, ez nem teljesen igaz, a második félidő közepébe belealudtam volna, ha Dina gésagolyóinak kolompolása nem zavar bele folyamatosan – , és annyit vágtunk, amennyi kijött belőlünk.

Random gondolatok következnek, ahogy S4thcytől megszokhattátok.

• Nem ügyetlen gyerek ez a Pirlo, de nagyon örülnénk, ha a közreműködése az ilyen meccsekre korlátozódna. Remekül (és rengeteget) passzolt tegnap, de megint volt két hajmeresztő labdaeladása, amit egy ennél a szedett-vedett csürhénél egy hajszállal jobb csapat simán kihasznál. Vegyük észre: ezen a poszton már Marchi az első számú játékosunk.
• Nagyon-nagyon becsüljük meg, hogy olyan játékosunk van, mint Paul Pogba. Nem csak azért, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb, hanem azért is, mert nagyon régen nem volt olyan játékosunk, aki után a fél világ nyála csorog. És nem is véletlenül: ez a csávó néhány éven belül a aranylabdás lesz, és még ha ez nem is jelent semmit 2010 óta, azt azért leszögezhetjük, hogy abszolút világklasszis játékosunk van a személyében. Tegnap mindent hozott: öt szerelés (legtöbb), két lövés (mindkettő pontos), egy gól, két kulcspassz (az egyik gólpassz), négy sikeres csel (legtöbb), 73 passz (93 %-os hatékonysággal), és a szokásos idióta gólöröm. Dina azt írta a meccs alatt, hogy „még ma este elviszi a Real.”
• Angliában van a foci punditoknak egy kedvenc kifejezése, ez a work rate. Azt jelenti, hogy egy játékos munkában mennyit fektet a csapat játékába. Nos, Alvaro Morata work rate-je egészen kiváló, sokat dolgozik, és vannak ügyes megmozdulásai, de sajnos ő csatár, sőt center, úgyhogy tőle gólokat várnánk. Azok meg nem gyünnek. Oké, hogy sok pénzt fektettünk bele, és szeretnénk formába hozni, de mind Vladimirben, mind Joe Vincóban többet látunk, mint a 20 millás madridi ifjoncban. Márpedig Nándi formáját elnézve a centerkérdés újra aktuális.
• Chiello gólpassza akkor királyság volt, hogy pár perccel utána harmincról megkínálta egy életerős lövéssel… a szögletzászlót. Pedig én annyira, de annyira régóta várom, hogy egyszer egy fontos meccsen picsán rúgjon egy labdát 25-ről, és felboruljon a kapu. Nyugi, lesz még ilyen.
• Majd hamarosan elintegetjük Joe Vincót (azért találtuk ki ezt a roppant szellemes nevet, mert Ámerikába megy, azon belül is a városi rivális Torontóhoz.

Világsztárjaink (igen, Ingyán is)

Most egy kicsit lazább időszak jön, Chievo, Parma (ez kupameccs), Udinese, azaz február közepéig nem számítunk semmiféle hirigre, akkor viszont jön a Dortmund elleni duell, közben a Roma elleni crunch game-mel. Ja, és megy közben a mercato is, de a kobra megmondta: senki ne számítson nagy durranásra.

Én Joveticsnek azért rohadtul tudnék örülni, de ez magánügy.