Csináltam nektek egy képet tegnap a stadion mellől. Szép, ugye?

A Tátra hófödte csúcsai

Ami nem szép, az az elmúlt egy hét. Három meccs, három döntetlen, egyetlen szerzett gól (a balhátvéd fejelte egy szögletből), hol tanácstalan, hol láthatatlan, hol egyszerűen értékelhetetlen csatárjáték. Ez miez? Fáradtság? Kimerültség? Ne durrogjunk, mert továbbmentünk a BL-ben és vezetjük a tabellát?

Szögezzük le gyorsan, hogy tulajdonképpen az utóbbi egy hét eredményei teljesen rendben vannak. Firenzéből egy pontot bármikor aláírunk, az Atléti elleni döntetlennel továbbmentünk a BL-ben, tegnap pedig egy erős, szervezett csapat vitt el egy pontot Torinóból, de még így is magunk mögött tartottuk a Romát.

Igen ám, csak közben a Roma ott nyert, ahol mi kikaptunk, és egy pontra olvadt az előnyünk, és mi három meccse nem tudunk igazi akciógólt szerezni, pedig tele vagyunk használható, sőt kimondottan jó csatárral. És nem az a baj, hogy elbasszák a helyzeteket, meg kifele pattannak a lövések a kapufáról, hanem az, hogy helyzeteink sincsenek. Vagy legalábbis alig. Az Atléti ellen volt egy, ami ziccernek minősül, most meg a gólon kívül hiába találtuk el 8-szor a kaput, egyetlen igazi ziccerünk volt, de azt Pogba fölé verte.

Evra a gólja ellenére egy rakás szar (ez amúgy pont a gól)

A baj szerintünk pont ott van, ahol nagyon nem kéne neki: a középpályáján. Vidalt annak ellenére muszáj játszatni, hogy botrányos formában van (mert ha nem játszatjuk, nem is tud újra formába lendülni), Pogba érthető módon fáradt, Pirlo meg egész életében fáradt volt.

A tegnapi meccsből annyi azért kiderült, hogy a regista posztján már Marchisiónak kell lennie az első számú játékosnak. Marchi a támadások befejezéséhez nem tud annyit hozzátenni, mint Pirlo, és az utolsó passzai sem olyan gyilkosak, viszont cserébe védekezik, nem csak dísznek van hátul. Tegnap öt szerelése volt, és betett mellé három megelőző szerelést is. Ezek brutális számok, egyedül a tegnap kifejezetten megbízható Obama volt hasonló, de ő sem érte el Machisio számait.

Mondhatnánk, hogy tegnap pont az kellett volna, amiben Pirlo a jobb (gyilkos utolsó passzok), de ha a második félidőben Pirlo játszik Machisio helyén, elveszítettük volna a meccset. A Doria a szünet utáni formációváltással nemcsak a saját védekezését stabilizálta (az elsőben is stabil volt amúgy), de rengeteg teret biztosított a kontratámadásokhoz is, Allegri pedig ezúttal különösen takarodjon, mert rohadtul nem volt válasza Mihajlovics húzásaira.

Allegri 4-3-1-2-es felállása elsősorban a trequartistától való függés miatt nem hoz értékelhető támadójátékot. Leegyszerűsítve azért, mert nincs ilyen játékos a Juventus keretében. Pereyrát nevezhetjük annak, de attól még nem lesz az, és ha tegnap volt is néhány jó passza, egy ellenfelét térfelén eltöltött 70 percből erről a posztról sokkal több kell. Akkor már játsszunk inkább három csatárral, hátha abból több jön ki.

De ki az a három csatár? Morata végre lehetőséget kapott kezdőként, de egyáltalán nem élt vele, Llorentének sem nagyon megy, és az utóbbi hetekben Tevez is elég ergya volt. Akkor Coman? Készen áll rá? Vagy a meglepetésre beküldött Giovinco (köszi a három percet, Max, király vagy!)? Ezeket a kérdéseket nem mi fogjuk megválaszolni innen, de valakinek meg kell, mert ez nem a Capello-féle csapat, ami minden meccset meg tudott nyerni 1-0-ra.

A tegnapit például helyből azért nem, mert Bonuccinak, aki olyan sebességgel közlekedik a pályán, mint aki egy málnalekvárral töltött árokban fut, rászállt az agyára a köd, és valamiért a középpályán próbált meg szerelni, de olyan ütemben, a 208-as szektorból gyorsabban kiértem volna az emberre, pedig az fent van a picsában.

Innen kellett volna kikereszteznem. Sima ügy!

Két meccs van hátra, majd utána vonunk őszi mérleget. A Cagliari ellen kiderül, az élen zárjuk-e a bajnoki évet (Roma-Milan van, helló!), aztán Allegri megnyerheti első trófeáját a Juvéval a Napoli elleni Szuperkupa-döntőn. Elfáradtunk az ősz végére, de ha mindkét meccs megvan, tulajdonképpen egy szavunk sem lehet a szezon első felére.

Update! A Dormánd a közepes ellenfelek közé tartozik, azaz nem a továbbjutással kecsegtető Monaco-Porto kettősből, de nem is az eleve esélytelennek tűnő Real-Bayern-Barca hármasból kaptunk ellenfelet. Messze van még március, egyelőre csak nyugtáztuk, hogy van esély a továbbjutásra, minden másról majd később.