Rendhagyó múltidézővel hangolunk a közelgő Juve-Fiorentina EL-párharcra: egy kerekasztal-beszélgetés formájában emlékezünk vissza 1990 tavaszára, amikor a klub megnyerte történelme második Uefa Kupáját. Szerkesztőségünk mind az öt tagja részt vett az eszmecserén – most ennek a kivonata olvasható a hajtás után.
Dino: Amikor felvetettem az ötletét annak, hogy beszélgessünk erről a két meccsről, akkor mindannyian elsőre vállaltátok, hiszen a ti életetekben is fontos szerepet játszott a 90-es döntő…
Tyler: Akkoriban a 90-es vb lázában égtem. Ekkor Olaszországról szólt a foci, felfokozott várakozással tekintettem a döntő elé.
Benito: Kifejezetten a Baggio körüli hercehurca miatt maradtak meg élesen bennem az akkori események: szerintem nem is igazából a meccsek számítottak, hanem az, hogy mi lesz Baggio sorsa.
Darti: Én inkább a Tyler-féle megközelítés felől szemléltem a dolgokat, és elsősorban az érdekelt, hogy a Juve nyerje meg a kupát.
S4tch: Engem ekkor már kifejezetten frusztrált, hogy szinte minden a Milánról szól. Az a tény, hogy pont a Milan ellen 1990-ben nyertük a Coppa Italiát is, legalább akkora örömet okozott, mint a nemzetközi siker.
Dino: Nekem a korszak – Juve szempontjából – átmeneti jellege vésődött az agyamba. 1990-ben ugyanis nem csak Magyarországon volt rendszerváltás, hanem a Juventusnál is…
Benito: ….ekkor már nem Boniperti volt az elnök, hanem Chiusano. Hogy csak a legnagyobb változást mondjuk.
Dino: Így van. Váratlanul, egyik napról a másikra mondott le. Platini is kritizálta azokban a napokban a klubot, ez sem esett jól Bonipertinek. A lemondás után egy nappal már Chiusano ült az elnöki székben.
Tyler: Akiről ne felejtsük el megemlíteni azt, az itthon talán egyáltalán nem ismert tényt, hogy ő védte még ügyvédként Jancsó Miklóst a 70-es években, amikor a “Szerelmem, Elektra” című film miatt eljárás indult a rendező ellen.
S4tch: Annyiban javítanálak, hogy a “Magánbűnök, közerkölcsök” című, felháborodást kiváltó filmje volt az. De Baggio körül is botrány volt. Nem kicsi.
Darti: Vészesen megterhelte 1990 első fele a Juve és a Fio egyébként is terhelt kapcsolatát. Ott volt például a januári, firenzei bajnokink, amelyet a bíró rendesen elfújt a liláknak. Boniperti ezután mondta, hogy ideje lenne annak, hogy egyszerre két bíró vezesse a meccseket.
Tyler: Elég nagy visszhangot váltott ki az a nyilatkozat. Ha jól emlékszem, Helmuth Kohl is kiállt az ügy mellett
Benito: Többen megszólaltak a témában, Kohl mondjuk pont nem, de Berlusconi igen, és ő egyet is értett Bonipertivel.
Dino: Baggio ügyét már többször említettük. De azt tudjátok, hogy ki miatt volt még nagy pörgés a klubnál? Idegenlégiósról van szó…
Tyler: Nekem ma csak németek jutnak az eszembe, úgyhogy szerintem Hassler miatt lehetett. Sőt, biztos.
S4tch: Nekem Möller neve rémlik inkább. Abba az átigazolásba keményen beleálltak a vezetők, de végül csak 1992-ben jött össze.
Dino: Így van, Möller a megfejtés. Viszont muszáj ugranunk, hiszen beszélnünk kell a döntőről is. Ti mit vártatok?
Darti: Baggio miatt egy nagyon harapós Fiorentinát.
Benito: Biztos voltam benne, hogy kikapunk.
S4tch: Én úgy voltam vele, hogy a visszavonuló Brio miatt pont a Juve pörög majd rá jobban a döntőre.
Tyler: Tudtam, hogy jobbak vagyunk, de rettegtem Baggiótól. Emlékszem, hogy a meccsig hátralévő idő egy részét azzal töltöttem, hogy a Miami Vice-ot néztem a Rai Duén. A meccset a Rai Uno adta.
Darti: Nem a Miami Vice, hanem a San Francisco utcáin c. sorozat egy epizódja ment le aznap este.
Dino: Nagyon sok szempontból ez volt az utolsó állomás: Brio utoljára vezethette ki a csapatot hazai közönség előtt, Zoff utoljára mutathatta meg magát Torinóban a Juve edzőjeként, és 57 év után becsukta a kapuit a Comunale is.
S4tch: Sőt, Rui Barros is bejelentette a meccs előtt, hogy távozik, ezért különösen fontos neki a kupa.
Dino: Az első meccs végül 3-1-es Juve-győzelmet hozott. Ez azért komoly előnynek számított, de messze volt attól, hogy megnyugodjon a csapat.
Darti: Ez a találkozó sem hozta közelebb a két tábort és a két klubot: a Fiorentina játékosai a játékvezetőt támadták egy elmaradt Tacconi-kiállítás, illetve Casiraghi gólja miatt.
Benito: Valljuk be, hogy Casiraghi találata tényleg egy orbitális szabálytalanság után esett.
Tyler: Ez igaz, csak valahogy senki nem érezte olyan fontosnak a már említett, januári meccs után a reklamálást: akkor a Juve tiltakozott ugyan, de egész Olaszország kussolt.
S4tch: Szerintem pedig minden összevetve az volt ennek az estének a legfontosabb következménye, hogy Flavio Pontello, a Fiorentina elnöke bejelentette: eladják Baggiót a Juvénak.
Dino: Kétségtelenül igazad van. Ez volt az akkori időszak messze legnagyobb hatású átigazolása Olaszországban, de talán egész Európában is. Két napra rá pedig jött az UEFA-döntése: Avellinóban kell rendezni a visszavágót.
Tyler: Ez megint egy feszültséggóc volt a történetben: a Fiorentina abban az évben az összes nemzetközi meccsét Perugiában játszotta. A Hamburg elleni elődöntőben azonban egy üveget dobtak a pályára, illetve a lefújás előtt a szurkolók – ünnepelve a továbbjutást – beözönlöttek.
S4tch: Nem a Hamburg, hanem a Bremen volt az ellenfél. A döntő odavágója után két nappal döntött arról az UEFA, hogy Avellinóban lesz a második találkozó. A Fiorentina Veronába akarta vinni, mert hogy ott sok lett volna a szurkolója, de Verona és Firenze között nem volt meg a 300 km-es távolság, ami pedig kötelező elemként jelent meg a pályabetiltásban.
Benito: Így még nagyobb rohadéknak lehetett feltüntetni a Juvét. Pedig hát erről nem a Juventus tehetett.
Darti: Az eredeti terv egyébként az volt, hogy a második meccs lesz Torinóban, hiszen elvileg akkorra már készen kellett volna lennie a Delle Alpinak, de a csúszások miatt alig tudták átadni a vb előtt.
Dino: Szóval, az avellinói meccs: hiába jelentették be korábban firenzei részről Baggio eladását, maga a játékos nyilatkozta a meccs előtt, hogy még nem tudja a jövőjét. Ekkor, a visszavágó napján jelentek meg olyan cikkek, hogy 1991-ig marad, utána pedig a Milánhoz megy…
Benito: Szinte felfoghatatlan kavarások mentek. Csoda, hogy le lehetett játszani egyáltalán a meccset.
Darti: A Rai Tre adta, olyanunk nem volt, ezért rádión hallgattuk a barátaimmal. Bruno kiállítása után meleg volt a pite, de Tacconi mindent védett. Ha jól emlékszem, nyolcas és kilences osztályzatokat kapott másnap az újságokban.
S4tch: A La Stampa a búcsúzó Zoffnak pedig tízest adott. Szép gesztus volt. Ekkor még nem gondoltuk volna, hogy valószínűleg soha nem tér vissza Torinóba.