Mit adtak nekünk a görögök? Művészetet, államigazgatási tanácsokat, csillagászatot és matematikát? Igen, ezeket is, de ehhez még vasárnap hozzácsaptak néhány igen fontos tanulságot, amiket nem is fogunk habozni levonni, mert az visz előre, ha meglátjuk a hibákat.
Conte már meglátta (és S4tchy is), szólt is a srácoknak, hogy a hétfői recskaparti elmarad, helyette edzés lesz, és a krokodilok zöldben lesznek. Csapjuk hozzá, hogy a RUJ beszámolója szerint csak Bonucci, Tevez és Caceres ment oda megköszönni a szurkolóknak a biztatást, és megkapjuk, hogy a Peticica által citált, fossal töltött cukorka miért ment le ilyen nehezen a torkunkon.
Szerintem Vidal nem tévedett, amikor azt mondta, ő a világ legjobb középpályása. De semmi nem veszélyesebb, mint ha ő is elhiszi, hogy ez így van. És ez szerintem igaz az egész csapatra is. Nagyon jó csapat a Juventus: komplett, kompakt, karaj. Tele van nagyon jó játékosokkal, kiváló edzője van, kialakult stílusával pedig nem tudnak mit kezdeni az olasz ellenfelek – mert hiába tűnik sokszor fáradtnak ez a 3-5-2, ha jól játsszák, még mindig rohadt nehéz ellene védekezni.
A baj az, hogy mivel ennyire nincs ellenfelünk Olaszországban, a játékosok is hajlamosak voltak elhinni, hogy verhetetlenek. A Fiorentina elleni vereség pont azért volt jó, mert a szezon első két hónapjában mutatott nagyképű, sótlan játékból felrázta a csapatot. Azóta a bajnokságban megállíthatatlanok voltunk, a Napoli, a Roma és az Izé is csúnya verést kapott, a BL-csalódottság pedig egészen odáig enyhült, hogy a csapat januárban újra elveszítette az edge-dzsét, vagyis a drive-ját. A Roma elleni, pofátlanul elcsalt kupameccs csak egy jel volt, a Lazio elleni bénázás egy másik, a veronai második félidő pedig már több, mint figyelmeztetés.
Kellet már nagyon, Carlito!
Persze, tudjuk mi is, hogy azok a csapatok, amelyek tavasszal akarnak igazán jók lenni, a télen általában túlélésre játszanak. Így volt ez velünk is, ami azt jelenti, hogy tavasszal akarunk jók lenni. Nagyon nem aggódunk, amíg Conte ül a cockpitben, mert ő mindig kirángatta a csapatot az ilyen helyzetekből, és hát lássuk be, olyan marha nagy küzdelemre nem késztetnek minket a riválisok sem.
A veronai második félidő csak azért csalódás, mert tudtuk, hogy a Hellas hátrányból feljőve a legerősebb, így a 2-0, de még inkább a 2-1 utáni játékunk tűnik elfogadhatatlannak. Conte is megjegyezte, hogy az Izé ellen meleg pillanatokat éltünk át a szépítésük után, Veronában pedig konkrétan megzavarodtunk Toni (les)gólja után, és ez – hiába nincs már sok célunk idén – nem megengedhető.
Ahogy S4tchy is írta, a legnagyobb bajunk vasárnap furcsamód Pogba és Vidal voltak, pedig a számok alapján mindketten nagyszerűen játszottak. Vidal 8 szerelése fergeteges (a többiek összesen 12-szer szereltek), és a 78 passza is nagyon erős, főleg, mert 82 százalékát jó helyre juttatta. Pogba még nála is pontosabb volt (84 százalék), és két kulcspassza közül az egyik gólpassz is lett, azon kívül mindkét lövése eltalálta a kaput. Van viszont, amit a statisztikák nem mutatnak meg. Például az akaratot, a lazázás miatt egy pillanattal később adott passzt, a nagyképűség miatt elrontott cseleket, és persze mindezek hatását a csapat játékára. Ebben pedig Veronában, egy érzelmileg és pszichésen is csúcson levő, nagy becsvággyal küzdő csapat otthonában nagyon elmaradt a két játékos. Pedig ezen a meccsen inkább nagy szív kellett volna tőlük, mint sok zseniális megmozdulás.
A Juventus óriási szerencséje, hogy Pirlo ezzel szemben egészen fenománális volt. Talán a szezon legjobb játékát nyújtotta, aminek az is volt az oka, hogy a két visszalépő veronai szélső nem vele, hanem a Pogba-Vidal kettőssel volt elfoglalva, így Szundi bátran passzolhatott 147-et (!), ráadásul 92 százalékos pontossággal, amibe belefért 3 kulcspassz is. Szerintünk Osvaldo bemutatkozása is pozitív volt, sokkal jobban mozgott, mint Llorente, bár a baszkot jóval szorosabban őrizte a Verona, mert amikor Osvaldo beállt, már mentek az egyenlítésért ezerrel.
Generalissimo
Kitettük már Facebookra is: elképesztően balfaszok vagyunk a pontrúgások levédekezésében. Ez talán az egyetlen dolog, amiben idén nem léptünk sokat előre, az összes többi szezon eleji bénázást megoldottuk. De az egy röhej, hogy minden szöglet, beadás, oldalról jövő szabadrúgás és úgy általában a széljáték levédekezése (főleg olyan csapatoknál, ahol feljönnek a védők, mint pl. a Verona) ilyen komoly gondot okoz. Pedig lóbaszó védőink vannak, akik ráadásul jól is fejelnek. Nem értjük, na.
A Chievo ellen egészen biztosak vagyunk benne, hogy jól játszó, eredményes Juventust látunk majd. A kérdés csak az, hogy ez kitart-e a márciusi nagy feladatokra, mert jönnek a fontos bajnokik és az EL-ben sem lesz könnyű dolgunk.