Lankadatlan követőinknek talán már feltűnt, hogy soros múltidézőinknél mostanában szeretünk képformában visszautazni az időben. Ezzel egyrészt szemléletesebben mutathatjuk be a történelmet, másrészt azoknak is kedvezünk, akik egyáltalán nem tudnak olvasni – vagy csak a magyar nyelvet nem ismerik. Ezúttal az aktuális ellenfél, a bergamói Atalanta elleni idegenbeli bajnoki találkozókat idézzük fel korabeli sajtóanyagok segítségével. Fotóáradat jön.
2013. december 22-én az ötvenharmadik Atalanta-Juventus bajnoki mérkőzést rendezik: az eddigi, bergamói találkozóikon a Juve huszonháromszor nyert, huszonkétszer játszott döntetlent és hétszer kikapott. Ugyanez az Atalanta szemszögéből úgy néz ki, hogy ők hétszer győztek, huszonkétszer döntetleneztek és huszonhárom alkalommal veszítettek (pont annyiszor, amennyiszer a Juventus nyert).
1. Raúl Banfi, a magyaros vezetéknevű uruguayi Juve-játékos ugrik fel fejelni 1941. november 23-án a Juve 3-2-es sikerével végződött mérkőzésen. Banfi egyébként duplázott a meccsen, a győztes gólt is ő szerezte.
2. 1951. január 14.: a Juventus 5-1-re lépi le Bergamóban az Atalantát. Boniperti mesterhármast lő, a három találat közül az egyik látható a képen.
3. John Hansen küzd az egyik Atalanta-védővel 1954. május 16-án: a Juventus 3-2-re veszít. A vereségnek komoly ára van, hiszen az Inter jórészt ennek az eredménynek köszönhetően nyeri meg a bajnoki címet.
4. 1963. január 27.: Enrico Nova fogja a Juventus egyik próbálkozását a vendégek 6-3-as győzelmével végződött mérkőzésen. Az érdekesség csupán annyi, hogy Enrico Nova nem kapus, hanem középcsatár, aki a 6. percben áll be a kapuba, mivel Zaccaria Cometti, az Atalanta „igazi” egyese az első Juventus-gólnál összeütközik a saját védőjével, és eltörik a sípcsontja. Nova így 84 (!) percen keresztül igyekszik megóvni csapat hálóját az újabb góloktól – nem sok sikerrel.
5. Tíz hónap múlva az Atalanta csúnyán visszavág a balszerencsés januári meccsért: 1963. október 23-án a bergamóiak 3-0-ra győznek. A képen Del Sol lövését tolja szögletre Cometti.
6. 1968. szeptember 29.: az ismét csordultig telt bergamói stadionban Anastasi szerzi a meccs első gólját a 4. percben. A bajnokság nyitófordulójában rendezett összecsapás 3-3-as döntetlen lesz, a végeredmény már az első félidőben kialakul. Az Atalanta kispadján vezetőedzőként a nevezetes Zaccaria Cometti ül.
7. A pályája csúcsán túljutott, motiválatlan Michel Platini akcióban 1987. április 5-én (Atalanta-Juventus 0-0). A meccs végén a Juve edzője, Rino Marchesi a játékvezetőt, Carlo Longhit kemény kritikának veti alá a Platini ért, megtorlatlanul hagyott hazai provokációk miatt.
8. Tacconi ront ki a kapujából, és ment Canigga elől 1990. február 18-án, a 2-1-es vendégsikerrel zárult találkozón. A vezetést az az Alejnyikov szerzi meg, akinek ez az utolsó gólja a Juventus mezében.
9. Botrányos mérkőzés 1996. január 7-én: a Juventus egy – a hazaiak által vitatott Montero-kezezés után megítélt -, Ravanelli által értékesített büntetővel 1-0-ra győz. Az Atalanta drukkerei többször is megdobják petárdával Peruzzit, a lefújás után pedig a tömeg nekiront a rohamrendőröknek. A szurkolókat ugyan sikerül megfékezni, de két rendfenntartó megsérül. A képen Vialli repül, Rotella és Deschamps pedig nézi.
10. Iuliano egyenlítő gólját, egyúttal a klubtörténelem 24. scudettóját ünneplik a játékosok 1997. május 23-án. A meccset négy perccel hamarabb le kellett fújni, mert a diadalittas szurkolók berontottak a játéktérre. Bettin, a mérkőzés bírája azonban negyed órás várakozás után folytatást rendelt el, a focisták pedig gyakorlatilag a zuhany alól tértek vissza a pályára, hogy lejátszhassák a teljesen fölöslegessé vált utolsó pillanatokat. A vége 1-1.