Válság, válsááág!! Váálsááág!!!4

Lángos. Sajtos-tejfölös.

A legfrissebb hírek szerint Dani Alves egy égő argentin zászlót dugott fel Higuaín seggébe, Lichti egy I Hate Niggers feliratú táblával a nyakában ugrott át egy gramm kokainért Evrához, Alex Sandro pedig nyárson sütötte Allegri lányát Asamoah-val (a hírek szerint sakkoztak is a hátán).  Ha ilyen, vagy ehhez hasonló hírekbe futtok a csapat háza tájáról, az nem véletlen. Ez már a Juventus háza táján válságnak számít, nem hullámvölgynek, és a sajtó imádja az ilyet. Ne. Dőljünk. Be. Mindennek. 

genoa

Jól elkenték a szánkat Genovában. A Conte-éra kezdete óta kevésszer éreztük azt a döbbent borzongást, mint a Marassiban a 30. perc környékén. Legyalult rútul a Bayern Conte második évében, a Barca elleni BL-döntőnek is voltak kellemetlen pillanatai, és a hosszú veretlenségi sorozatot is büntető fájdalom volt az Izé ellen (!) otthon (!!) elbukni. De azért ebbe a csapatsorrendbe nehezen illeszthető be a Genoa.

Ahogy a Juventus is a 2011 óta íródó aranykor többi Juventusa közé. S4tchy a tavalyi szezonstarthoz hasonlította, és van is benne igazság, bár ahogy tavaly az optimistábbak közé tartoztam, úgy idén nem vagyok benne biztos, hogy nem vagyunk ordasul megbaszódva.

Tavaly egyszerű volt a képlet, és végül – bár ebben szinte egyedül hittem – tényleg csak annyi kellett, hogy visszatérjen Marchisio. Most visszatért, de szignifikáns előrelépést nem hozott a játéka (ami egyébként egyelőre elég távol van attól, amit mondjuk tavaly villantott), és már most látszik, hogy itt bizony még legalább 2-3 dologra szükségünk lenne ahhoz, hogy elérjük a tavalyi szintet.

  • Kell a Tevezzé vedlő Dybala munkamorálja, mert a labdakihozatalok nem mennek úgy, ha az egyik csatár nem lép vissza. Ez amúgy lehetne akár Pjaca is, de erre még legalább egy évet kell várni.
  • Kell egy minőségi ugrás Pjanictól, aki egyelőre pont úgy pótolja Pogbát, ahogy a francia játszott Marchisio nélkül: zéró impact, néhány fontos és szép megmozdulás, de nem tud húzóemberré válni. Több kell, kulcsjátékost vártunk a személyében, és egyelőre nem az.
  • Kurvára kéne egy középpályást venni a télen, mert látszik, hogy nevetségesen lyukasak vagyunk a legfontosabb posztokon. Én már nem bánom Witselt sem, Brozovicnak, illetve az bergamasca Kessie-nek viszont jobban örülnék. Mindegy, csak ne kelljen sokszor idén Sztyuanit nézni, mert felvagdosom az ereimet a metszőfogammal.

Már egy ideje rinyálunk, hogy szar a játék. A hulladék játékkal elért győzelmeknek sikerült elterelniük a figyelmet a gondokról, de tudomásul kell vennünk, hogy ezek a dolgok nem jönnek helyre egyik napról a másikra. Ez viszont baj, mert most jön egy Atalanta, Torino, Roma sorozat, amiből akár nagyon szarul is kijöhetünk, ha nem kapjuk össze magunkat sürgősen.

A legviccesebb majd a karácsony lesz, amikor 22-én a Crotonéval, 23-án a Milannal játszunk. Ilyet még a világ nem baszott, komolyan. Pontosan leírja, mekkora rangja van az olasz Szuperkupának.

Pozitív poszt

Meccsnap van, mindjárt jön a Frosinone elleni, mindössze harmadik találkozó evör. Nem is feltétlenül az eredmény lesz a lényeg (bár egy tabella alján, pont nélkül szerénykedő újoncot még Delneriéknek is illett verni), nem is az este mutatott játék, hanem az, hogy a felfelé ívelő pályát ne törjük meg. Erre az alapgondolatra épül a mostani poszt. Vidám muzsika is jár hozzá, Dina küldi a komplett férfitársadalomnak:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hát akkor tapossuk

Szerencsére pár éve ismét készség szinten vágjuk, hogy általában sűrű a háromfrontos naptár, mint a kora őszi slájm, de így sem hétköznapi, hogy 144 órán belül 3 komplett meccset is le kell gyűrni. Ebből a harmadik számunkra a közöny ázottfarmer-szagú mocsarába taszíthatja a komplett európai futballszezont, van néhány tucat sérült védőnk, pár formán kívül lézengő kulcsemberünk, innen szép felállni. Nyomassuk!

windmill Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“-Egy pontot kérek.” “-Három lett. Maradhat?”

pirlogólTalán kimondhatjuk: a Juventus szinte csak jobb híján húzta be Genovában a 3 pontot. Ahogy a Milan ellen, úgy ezúttal sem érdekelte Buffonékat, hogy melyik csapat az aktívabb, és melyik tesz többet a győzelemért. Nem fontos, az ilyesmi már rég nem számít, és aki érti a focit, az tudja, hogy a meccs képe sokszor gyakorlatilag csak a felszín, és semmi köze a végeredményhez. Egyúttal elmélkedünk arról is, hogy milyen az, ha egy erőtől duzzadó, magabiztos csapatot sújt a bíró – hát, ilyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz….