Ha kupa, akkor 4-3-3

Beni kvázi-bajnokavatót megéneklő helyszíni tudósítását már tervezzük bőrbe kötve, limitált példányszámban kiadni: egyszerre szinte teljes korrajz, vet fel fontos kérdéseket, csábít utazásra, és ellenállhatatlan, mint egy minőségi felsőmaró. Lehetetlen egyes elemeit egymás alá-fölé helyezni, egy gondolatát mégis muszáj kiemelnem: “…Rómában került napvilágra, milyen csodálatosan kényelmes érzés, ha a csapatunk két formációban is képes magas színvonalon teljesíteni. Allegri tökéletesen vezényelte le az átállást, hiszen idén már jobbára 4-3-2-1-ben verjük rommá a mezőnyt, miközben bármikor vissza tudunk váltani az unalomig drillezett, és pont ezért igen hatékony 3-5-2-re. Lehet, hogy Conte is meg tudta volna csinálni, de Allegri meg is csinálta.” És Maxi nem áll meg itt: nem elég neki a két, hatékonyan működő felállás, a kupában ismét 4-3-3-at láthatunk, Comannal, Pepével. Ugye neked is bizsereg?

juvefiorcoppa1
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fogyunk

Nővérke, kérhetnék még abból az opiátból egy csöppet a mai elalvós infúzióba? A múltkor is úgy éreztem, mintha a mennyei szférák muzsikáját a Dave Lombardo, Trey Azagtoth, Geezer Butler trió húzná a szoba sarkából. Beküldené azt a fiatal medikus gyereket, hogy inkább ő katéterezzen meg? Tudom, hogy semmit sem fogok érezni, de érti, na. És mielőtt kirántja a drént a csont mellől, megtenné, hogy a képembe gyűr egy apportfát, amire ráharaphatok?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Prioritások

A szurkoló azt szeretné, hogy mindig nyerjen a csapata. Igázzunk le, zúzzunk péppé, toljunk seggbe mindenkit, égessük fel a falvakat, sózzuk be a földeket, tegyük magunkévá az asszonyokat és a kripliket, ne ejtsünk foglyokat! A szurkoló a szurkolásba nem fárad bele, nincs a szezon haladtával egyre inkább apadó ereje, amit beosszon, csak a meccs elején nekiesik a képernyőnek, tévének, vagy kimegy a stadion kellemes levegőjébe szellőzni, és másfél óra elteltével éli tovább az életét. A szurkolónak nincsenek határai, ha az elvárásokról van szó. Pláne nem a Juventusnál, Itália legpatinásabb klubjánál – itt nem férnek bele a döntetlenek, a kiesések, a vesztett pontok. Megmondta Boniperti is, itt csak a győzelem számít.

AC Cesena v Juventus FC - Serie A

A klubtulajdonos, klubvezető is azt szeretné, hogy mindig nyerjen a csapata, de az évad elején – mint minden projektben – a klub agya (néhol vízfeje) célokat tűz ki, felállít egyfajta prioritást, szerencsés esetben ezeket a realitásokhoz igazítva. A Sassuolónál ez az első osztályú tagság megőrzése, a Bolognánál az első osztályú tagság bebiztosítása március végére, hogy áprilistól lehessen bundázni, a Laziónál az EL-hely, a kupagyőzelem megvédése és az EL-csoportkör túlélése, a Juventusnál meg a scudetto. A scudetto, amiről mindannyian tudjuk, hogy sorban a 32., de az olasz sportigazságszolgáltatás – fogalmazzunk így – sajátosságai miatt hivatalosan “csak” a 30. lenne/lesz.  A bajnokságban kell odabaszni, a bajnoki 100 pontért jár speckó prémium. Agnellinek úgy lesz a legédesebb felvarrni a 3. csillagot a mezre, hogy közben rekord pontszámot érünk el. Ezen az úton járva az EL csak útban van.

A fenti két szemlélet közti különbség egyre nyilvánvalóbb, és minél tovább jutunk az EL-ben, annál inkább fogja basztatni a szurkolók csőrét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kevés lesz egy félidő

Pár óra múlva az eddigi 2014-es év második legfontosabb 90 percébe nyes bele a Juve. Az eddigi legkomolyabb megmérettetés a januári, Roma elleni bajnoki volt, azt az eredményt tekintve kiválóan, a játék képét nézve elfogadhatóan hoztuk, és a Conte-csapat eddig 3 meccset kivéve (Bayern oda-vissza, ill. a Galata ellen, idegenben) nagyon odatette magát a sorsdöntő csatákra, így most sem lehetünk kevésbé bizakodóak. Két aggályunk van, amit hajtás után természetesen részletezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Emlékek az 1990-es kupadöntőről

schillacikupaRendhagyó múltidézővel hangolunk a közelgő Juve-Fiorentina EL-párharcra: egy kerekasztal-beszélgetés formájában emlékezünk vissza 1990 tavaszára, amikor a klub megnyerte történelme második Uefa Kupáját. Szerkesztőségünk mind az öt tagja részt vett az eszmecserén – most ennek a kivonata olvasható a hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bizonyosság és bizonytalanság

A hétvégi eredmények alapján még a legóvatosabbak szerint is egyre közelebb vagyunk a sorozatban harmadik scudettóhoz – sőt, még a fő rivális Roma edzője is úgy nyilatkozott, hogy eldőlt a bajnokság. Ennek ellenére örömünkbe némi bizonytalanság és aggodalom is vegyül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Több, mint egy rangadó

Sűrű a menetrend, mint egy emberes kevertvedelés utáni másnapos széklet: március 30-ig 3-4 naponta jönnek a meccsek, 22 nap alatt 7×90 perc (plusz az EL-ben egy esetleges hosszabbítás) vár a csapatra. Ebből a hét meccsből hármat is a lilákkal játszunk, ráadásul mindet 11 napon belül. A trojkából papíron talán a holnapi a legkevésbé fontos, főleg, ha a várakozásainknak megfelelően a Napoli minimum egy döntetlenre képes lesz hazai pályán a játékban mostanában kissé leeresztett, enyhén pukiszagú Roma ellen. Mégsem adhatjuk alább a győzelemnél, mégpedig minimum 3 okból – és ebben a “mi vagyunk a Juventus” még benne sincs.

fiorentina01 Egy kattintás ide a folytatáshoz….