Déjà vu

A déjà vu /ˈdeʒa ˈvy/ (franciául: „már láttam”) vagy paramnézia az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. Érdekes, hogy déjà vu élményének későbbi felidézésekor maga az érzés meglehetősen pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen valós körülmények váltották ki az érzést, ugyanolyan bizonytalan, mint maga a képzeletbeli, “már átélt” szituáció.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ki fog itt focizni?

Benito már írt egy tartalmas dolgozatot a Barcelona elleni meccsről, amihez nehéz bármit hozzáfűzni, és a Napoli elleni scudetto showdown is a nyakunkon, szóval inkább azzal kéne foglalkozni, de én mégis a múlt heti BL-meccsről agyalnék egy kicsit. Néhány drága barátommal a helyszínen néztük meg a találkozót, a bejegyzésben található fotók a múzeumban, a stadionban, illetve annak környékén készültek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy profi csapat ezt lehozza

…és nekünk eléggé profi csapatunk van, ugye. Minden mellettünk szól: 2-0-ra nyertünk idegenben, Európából hazai pályán utoljára még a kozmikus Bayern vágta gerincre Conte 10 eurós csapatát, kulcsembereket tekintve komplett és nagyjából formába lendült a keret, és a bukik sem tudják elképzelni, hogy innen elkúrjuk (1,65-1,65 körül adják a hazait, 4,9-5,5 körül a vendéget). Még Jardim is kissé lemondóan nyilatkozott: az ilyenkor kötelező kommunikációs humbug – “nem adjuk fel, hiszünk” – mögül azért kikandikált az edző vélt valósága: szerinte csoda kéne a továbbjutáshoz, többek között azért, mert a Juve legkevésbé tapasztalt játékosainak is több nemzetközi rutin áll a háta mögött, mint az ő emberei közül a leginkább rutinosaknak.

Srácok, itt a pizzaaaaaa!

Igen, mondjuk ki félhangosan, ezt innen csak elkúrni lehet. Elbizakodottsággal, nagy arccal, lazuló koncentrációval, esetleg némi pechhel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Célegyenesben

Fogjuk rá, hogy Atalantában csak rápihegtünk az előttünk álló feladatok legfontosabbja, a Monaco elleni elődöntő, ahol máris a legjobbunkat kell nyújtani. Jó lenne több kellemetlen szériát megtörni, Dybala például lőhetne gólt idegenben, Higuaín meg lőhetne gólt, de akad olyan is, amire érdemes vigyázni. Ilyen például, hogy egy gólt sem kaptunk az egyenes kieséses szakaszban, és mi vagyunk az egyetlen veretlen csapat az egész sorozatban. Jobban végiggondolva le is szarhatjuk, mit csinálnak elöl a többiek, ha Chiello becsúsztat egy szögletet a 83. percben.

Ezek az evangélium igéi, ámen. _benito a legutóbbi posztjának utolsó bekezdésében jól megírta a beharangozót, ezt már csak ragozni lehet, érdemben kiegészíteni nem nagyon. De aztán egy tunnelban összefutottunk az online sportújságírás koronázatlan Sinkovics Gáborjával, Joó Gáborral, és Gabesz felajánlotta, hogy szívesen fűzne szakértő megjegyzéseket a posztjaink egy-egy gondolatához. Lehet erre nemet mondani? (Túlfizetett szakértőnk megjegyzéseit dőlt betűkkel jelöltük.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….