Megváltás

Csípős reggelre ébredt Torinó. A felkelő Nap sugarai aranyfényben fürösztötték a várost, amelyben ékszerdobozként ragyogott a Juventus stadionja. S miközben a szorgos háziasszonyok a hétvégi bevásárlást intézték, s tán zsörtölődve azt is kitárgyalták, hogy az az istenátka Luca vagy Stefano ismét csak a futballal foglalkozik, a férfiak egy jó erős kávé mellett valóban a meccsről beszéltek (s talán némi szíverősítő is az asztalokra került, ahogy az a férfiembernél előfordul, mikor fontos dolgokat vitatnak meg). A meccsről, ami eldönthet mindent. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ezt beszoptuk

Ettől tartottunk, amikor Llorente befejelte azt a gólt Sevillában, míg a City éppen fordított a Mönchengladbach ellen: megkaptuk az egyiket a két Barcelonából. Mi vagyunk a Juve, senkitől nem tartunk, a labda gömbölyű, a pályán dől el minden, ők is csak emberek, stb. Gondolatok a BL sorsolásról. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az igazi derby

Hiába emlegetnek olasz derbyként egy másik meccset. Hiába neveznek egy másik párharcot milánói derbyként. Hiába van bajnokságra törő csapata esetleg valamelyik római klubnak, vagy a Napolinak. Mióta Juventus szurkoló vagyok, nekem a Milan elleni meccsünk a legnagyobb rangadó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ne hiába legyen nagy a pofánk

A csapatnak és az egész Serie A-nak felróhattuk az elmúlt években, hogy unalomba fullad minden mérkőzés, hiszen annyira dominálunk, el sem tudjuk képzelni a vereséget vagy azt, hogy nem mi leszünk a bajnokok. Ez már a múlté, emiatt ismét régi gyűlölködő posztjaink hangulatát megidéző beharangozó következhet!

Allegri most tett róla, hogy ismét izgalommal és kellemetlen bizonytalansággal fussunk neki egy-egy rangadónak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Félnek

koldusok01Közeledik a hétvégi Derby d’Italia, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a digó sajtó nem tétlenkedik, a San Siro jegyszedőitől kezdve a rothadó fogú ex-elnökökig mindenkit megszólaltatnak. Már évtizedek óta megszoktuk, hogy – pláne, ha a derbi a szezon korai szakaszára esik, és nagyjából lőtávolban a dobogó – Milánóban mindig a bajnoki címmel kapcsolatban fogadkoznak, de az még a koldusoktól is szokatlan, hogy ekkora hanggal legyenek. A nyár örökös bajnokaihoz kötődő arcok nyilatkozatait olvasva máris leoszthatnánk nekik a scudettót, a BL-t és a Bundesliga salátástálját. Egyelőre nagyrészt erről fogunk beszélgetni, ugyanis – surprise, surprise – kimondottan szórakoztató a társaság.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kollektív bölcsesség

Köztudomású, hogy a Bianconeri Blog szerzői a világ legokosabb emberei. Így amikor szeretett csapatunk a vártnál gyengébben szerepel, kis időre feladtuk a különböző kutatóintézetekben az emberiség jövője érdekében végzett munkánkat, hogy elménk egyesült erejéből megszülessen a poszt, amely világítótoronyként mutathat utat mindenki számára, aki a csapat szerepléséről gondolkodik. Sajnos Dina nem tudott részt venni a projektben, mert Johannal, a pálcikaemberrel éppen a Clay Intézet megoldatlan matematikai problémáin dolgoznak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Emberhátrány és impotencia

Hát, ez nem kezdődik jól… Vereség otthon az Udinesétől, akik azért valószínűleg nem a nemzetközi kupás helyekért küzdenek majd idén – ennél még akkor is többre számítottunk, ha tudtuk, hogy nehéz lesz pótolni a távozókat, és fájóan hiányzik a csapatból egy trequartista vagy egy regista. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Soha ne feledd, miért gyűlölöd az Izét!

Én is fontolgattam, hogy írok valamit Moratti visszavonulására, de részben időhiány miatt végül nem fröcsögtem bele a zinternetbe, mennyire örülök neki, hogy nem kell ennek a szarházinak a pofáját néznem hétről hétre. Szerencsére akadt egy nálam nagyobb formátumú troll, aki nem fogta vissza magát.

agnellmoggi

Egy kattintás ide a folytatáshoz….