Amikor legutóbb megtartottunk egy ilyen kóklert

Húsz évvel ezelőtt, 2000-ben Carlo Ancelotti egy hasonlóan hitvány szezont futott a Juventusszal, amilyet idén Maurizio Sarri. Akkor fordult elő utoljára, hogy az edző kapott még egy évnyi türelmet, holott nem szolgált rá. Az eredmény: tragédia.

Én, bevallom, nem tudtam elképzelni, hogy kiesünk a Lyon ellen. Egész évben jól látszott, és végül bajnoki címmel kamatozott, hogy Sarri minden tehetetlensége ellenére a csapat, vagyis inkább a klub karakterisztikája megmarad, azaz a Juventus tud nyerni akkor is, amikor a játékából nem ez következik. Ezért voltam úgy vele, hogy Ronaldo lő egyet az elején, aztán valami szart bekotrunk a végén, és továbbkínlódjuk magunkat. Arra már én sem gondoltam, hogy Lisszabonban feldúljuk a várost, megrontjuk a palotákat, és felgyújtjuk a menyecskéket, de a Lyon elleni továbbjutást biztosra vettem. 

Már csak azért is jó lett volna, ha végül tényleg továbbjutunk, mert most nem kellene két irtózatos arcvesztés közül választania Paraticinek. Az egyik, hogy kirúgja Sarrit, amivel a saját szájába szarik, hiszen – rendkívül okosan – még a BL-párharc előtt kijelentette, hogy Sarri marad. A másik, hogy úgy szarik a szájába, hogy szűk egy héttel a fenti kijelentés után mégis kirúgja Sarrit, és megpróbál egy értelmezhető edzőt keríteni két hét alatt. Utóbbi duplán sebez Paratici amúgy is viharvert reputációján, hiszen egyúttal beismeri a tévedését, és vastag, fekete postaironnal húzza alá, hogy egy évet kibasztunk az ablakon. 

Ha már a nyalka Fabio szóba került, jegyezzük meg, hogy az Allegri-Marotta páros után nem biztos, hogy Sarri volt a nagyobb visszalépés. Paratici három szélső védővel (amiből kettő hulladék) vágott neki a szezonnak, és beérte annyival Marotta majmolását, hogy ő is hozott jó(nak tűnő) játékosokat ingyen. A Juventus működésképtelensége részben az ő hibája, meg persze volt egy csomó kellemetlen körülmény, amikről nem tehetett. De volt egy olyan is, amiről igen: Maurizio Sarri szerződtetése. 

Kösz a halat, fiúk!

Az egy év kikukázását most úgy tessék érteni, hogy Ronaldóval tavaly lehetett volna utoljára BL-t nyerni, Chiellinit talán már soha többet nem látjuk Juve-mezben, és Buffon sem bohóckodhat a végtelenségig. Ez lehetett volna az az év, amikor összejön valami, de nem jött össze semmi. 

Nem mentegetem Sarrit, de volt néhány körülmény, amivel egyetlen edző sem tudott volna mit kezdeni. De Ligtnek sokkal jobb lett volna Chiellini mellett, de Giorgio egész évre kidőlt. Így Bonuccinak, aki csak és kizárólag háromvédős rendszerben értelmezhető védőjátékosként rengeteg játékperc jutott, ami az egész csapat játékára, és persze Sarri csapatösszeállítási gondjaira is hatással volt. Ősszel Ronaldo volt nagyon szar, miközben Higuaín és Dybala villogtak, de a portugált akkor is játszatni kellett, így Pufi szép lassan odáig épült le, amit a Lyon ellen láttunk tőle: nagyon mélyre. Pjanic makacs sérülése, amiből nem volt ideje visszajönni, szintén nem Sarri hibája, márpedig tudjuk, hogy a regista mennyire fontos szereplője a sarriballnak. Arról sem tehet, hogy Ramsey és Douglas Costa reggelizés közben is képes sérülést szenvedni. A covidszünet sem az ő hibája, és az sem, hogy teljesen kifingott csapattal mentünk a Lyonra. 

Az, hogy a mai hírek kivétel nélkül a lehetséges Sarri-utódokról szólnak, annyira nem véletlen, hogy minden Sarri ellen szóló körülménnyel szemben fel tudunk sorakoztatni legalább két olyat, amiben viszont nyakig benne van, gyakran de facto az ő hibája. 

A legfontosabb: a Juventusnak nincs kiforrott alapjátéka, és ebben a kérdésben Sarri semmiféle előrelépést nem ért el az idény során. Ugyanolyan esetlegesek, a játékosok egyéni képességének köszönhető villanásokon kívül tompák és kiszámíthatók vagyunk. Egy év sarriballozás után sincs válaszunk olyan kérdésre, mint hogy hol vannak a presszingzónáink? Hány méteres csapat a Juventus? Mit akar védekezni csapatként? Abban mik az egyéni szerepek?

Ezek fundamentális kérdések, mert ha nincsenek tisztázva a szerepek a csapaton belül, akkor a játékosok komfortjának is lőttek, az pedig csak formahanyatlást eredményezhet. (Bernardeschi esetében ez világtalan bolyongást jelent.) Nézzük meg, egész évben milyen formában volt Pjanic, Bonucci, Matuidi, és már érzékeljük is, milyen keretek közé szorította magát Sarri azzal, hogy a fenti kérdésekre nem talált választ nagyon gyorsan. Nem mintha az nem az ő felelőssége lenne, hogy a játékosai fejben és fizikailag is jó formában legyenek, de azt előre tudtuk róla, hogy nem egy nagy motivátor, mert nincs érzelmi motivációja a Juventusnál dolgozni. 

Sarri úgy kezdte, hogy elküldte Mandzukicot, így mondhatjuk, hogy kezdetnek tökön lőtte magát. A horvát az egyetlen potenciális megoldás lett volna a Juventus idén rengetegszer sújtó dupla problémára, hogy nincs jelenléte a 16-oson belül, és nincs, aki védekezzen Ronaldo helyett. Mandzukic emellett küzdőszellemet és győzni akarást hozott a csapatba, de Sarri elképzelt rendszerébe nem illett, ezért mennie kellett, és a két fenti probléma az arcunkba robbant. 

A bagós kétszer is megpróbált belenyúlni a formációba a szezon során, de nem járt szerencsével. Először egy trequartista beillesztésével próbálta meg zökkenőmentesebbé tenni a tranzíciós játékot – előre és hátra egyaránt -, de Bernardeschi ennél sokkal egyszerűbb feladatokat is képtelen ellátni, Ramsey pedig két sérülés között csak elvétve tudott jó teljesítményt nyújtani. Aztán a covidbreak előtt megpróbálkozott egy 4-4-2-vel, ami szerintem kimondottan jó ötlet volt, mert Cuadrado jobboldali középpályásból labdaszerzés után feljebb léphetett jobbszélsőnek, így elméletben a stabilitás is megmaradt és a támadópotenciál sem sérült. Sarri pár meccsen át próbálkozott vele (ezek nem sikerültek igazán jól), aztán egyszerre fingott ki a két fostalicska jobbhátvéd, és kénytelen volt Cuadradót visszahúzni jobbhátvédnek. A karanténszünet után már csak a fos 4-3-3-at láttuk, amiről számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem működik. 

A bajnoki cím meglett, de hogy mennyire nem Sarrinak köszönhetően, azt jól mutatja, hogy miután a csapat egyetlen igazi erénye, a győzni tudása kihúnyt, jöttment senkiháziak pofoztak le minket zsinórban. Azért, mert a játékunkból, illetve annak minőségéből az következett, hogy ha nem csinál valaki valami váratlant, akkor lehet, hogy nálunk lesz a labda 70 százalékban, de ziccerünk egy sem lesz, és gólt sem szerzünk. Vagy ha igen, akkor valamelyik nagy lövőnk seggbe rúgja a labdát a 16-oson kívülről, amit nehéz a csapatjáték szerves részeként elképzelni. Mint tegnap, a Lyon ellen: Ronaldo irgalmatlanul bekúrta, de számoljuk meg bátran, hány ziccert sikerült kialakítani a 96. perc alatt. Úgy, hogy az elejétől kezdve nekünk kellett mennünk a gólért. 

Ha már a meccs szóba került 

Nem, nem volt kamutizenegyes a Lyoné. Gondolom, azóta már mindenkivel szembe jött a felvétel, amin látszik, hogy a vadbarom Bernardeschi lép oda Depaynak, és a bíró sem Bentancur (tanítani való) szerelését fújja le. A mi büntetőnk ellenben nevetséges volt, pont úgy, ahogy az Atalanta elleni, hasonló “kezezésért” megítélt 11-es is. Ez egy kicsit visszahozta a reményt, az pedig bajnoki címet hozott, mert meggyőződésem, hogy ha azt a meccset megnyeri Torinóban az Atalanta, akkor most a bergamóiak lennének a bajnokok. A következő körben is ikszeltünk, így az Atalanta négy pontra feljött volna mögénk. El tudjuk képzelni, milyen pánik lett volna úrrá a nyomást amúgy is borzasztó szarul viselő csapaton? Azon, amelyiknek a Milan ellen egy befújt 11-es is elég volt az összeomláshoz? Amelyiknek harminchét (37!) perc sem volt elég az egyre fáradtabb Lyon ellen, hogy a nyomástól felpörögve begyötörje a továbbjutást jelentő gólt? 

A problémáink tökéletesen kirajzolódtak a Lyon ellen (= Rudi Garcia leverte Sarrit, mint vak a poharat), 16 kapura lövésünk fele a 16-oson kívülről érkezett, és csak négyszer találtuk el a kaput. Két gól + Ronaldo első szabadrúgása, és az égből Lopes kezébe hulló lófasz fejes egy szöglet után – ezekből kellett volna kiejtenünk a Lyont. Most ugyan nem volt üres a 16-os, mert Higuaín kezdett, de az argentin annyira hitvány formában van, hogy nem sokat tudott hozzátenni, Bernardeschi pedig (hiába csinálta meg élete testcselét az alapvonalon) teljesen használhatatlan. 

Dybalát nem varrom Sarri nyakába, mindannyian becseréltük volna egy ilyen helyzetben. De hogy helyette Marco Oliverit kell behoznunk az utolsó szalmaszálba kapaszkodva, az újra Paratici munkásságának kérdéseit veti fel. 

#sarriout 

Nem tudom, mi lesz most. A sajtó biztosra veszi, hogy Sarrit kirúgják, mert a nyolcaddöntős kiesés nem fért bele. Ha így lesz, már csak egy kérdés marad: sikerül-e elhozni Zidane-t, vagy hasonlóan nagy kockázatot vállalunk egy másik edzővel, mint amekkorát Sarri maradása jelentene. Rulett ez, és egy számon van az összes pénzünk: ha nem Zidane, onnantól exponenciálisan nő a perecelés esélye. 

De mi van, ha ezek csak sajtópletykák, és Paraticiék megtartják Sarrit. És akkor neki is fognak igazolni, én pedig előre szólók, hogy agyérgörcsöt fogok kapni, ha meglátom Jorginhót Juve-mezben. Sarri maradása, teljesen mindegy, kiket igazolunk neki, önmagában is komoly kockázat, úgy meg végképp, hogy a csapatnak az idei szezon minden lelki és pszichés terhét is cipelnie kell. Sarri pedig előbb lesz úrrá a csapatjáték problémáin, mint a pszichés és motivációs gondokon, mert utóbbiakhoz tök tufa. 

A megtartása ellen szóló legerősebb érv egy egyszerű végkövetkeztetés: Maurizio Sarri hitvány minőségű munkát végzett a Juventusnál, és bár erre egyetlen idei nyilatkozatában sem utalt, ő a legnagyobb felelőse a rettenetes játék mellett erősen visszaeső eredményeknek is. Ha a Juventus úgy dönt, hogy Sarri megérdemel még egy esélyt, akkor egy olyan helyzet áll elő, ami legutóbb – emlékeim szerint – 2000-ben fordult elő utoljára: egy borzalmas szezonját óriási pereceléssel záró, közutálatnak örvendő edzőt tartottak a csapat élén még egy évre. Az eredmény: Ancelotti az egyik római lúzer után a másikból is bajnokot csinált, mielőtt végül csak kibaszták, mint a gerelyt. Mondjuk Nápolyban az derült ki, hogy Sarri jobb edző Ancelottinál, de ez már csak játék a szavakkal. 

A Conte által megkezdett sorozat kilenc tagja közül az idei pajzs volt a legrandább. Nem volt sok öröm a tavalyiban, sőt a tavalyelőttiben sem, már ekkor látszott, hogy valami nem stimmel, de ez volt mind közül a legrosszabb. Egy elveszített Szuperkupa-döntő, egy elbukott Olasz Kupa-döntő, és egy nyolcaddöntős BL-kiesés csúfítja tovább az egyébként is ronda képet. Visszatérve Ancelottira, a hasonlóság továbbra is megejtő: ő már a negyeddöntőben kiesett a kupából (a Lazio ellen), és az Intertoto-kupa megnyerése után az UEFA-kupa főtábláján egy kiscsapat, a Celta Vigo vágta agyon. Mégis megtartották, és nem akarok senkit idegesíteni, de a következő dolgok történtek: a BL-ben a csoportunk utolsó helyén végeztünk olyan hatalmasságok mögött, mint a Hamburg, a Depor és a Panathinaikosz, az Olasz Kupából pedig a Brescia ejtett ki, miután Torinóban tudott nyerni. A bajnokságban Van Der Sar ügyetlenkedése a Roma ellen a bajnoki címbe került. Hát, ezt üzeni a történelem. 

Hogy én kirúgnám-e? Először is, én ide se hoztam volna, ahogy azt egy évvel ezelőtt a köszöntésekor is megfogalmaztam. Másodszor, és ez a fentiek fényében furcsa lesz, csak akkor rúgnám ki, ha Zidane, esetleg Allegri jönne a helyére. Ha rajtuk kívül valaki más, akkor inkább maradjon. (Simone Inzaghit nagyon karmolom, de egy ilyen helyzet kezeléséhez talán még nincs elég szőr a tökén.)

Őszintén szólva a legutóbbi három idényben inkább csak fellángolásokat láttunk a csapatunktól. A hazai trófeákhoz ez még elég volt, de már a 2017-18-as szezonban elindult lefelé a Juventus, és ha részfeladatokat megoldott is, a zuhanást nem tudtuk megállítani. Ez nem csak Sarri hibája, Allegri is csak azért ment tovább az Atlétin, mert Ronaldo még pont egy évvel, és egy góllal fiatalabb volt. Igaz, General Max Juvéja az egész szezon legjobb meccsét játszotta itthon az Atléti ellen, Sarrié pedig ugyanazt a taknyot cukrozta a Lyonnal szemben, amit egész évben. De nem lett finomabb tőle.  

Gatyatrüffel

Megvan az érzés, amikor azt hiszed, hogy egy rohadt jóleső fingot fogsz kitolni, de végül váratlanul befosol? 

Gól! Ja, nem.

Sokkal könnyebb lenne elviselni a helyzetet, ha nem lett volna az Izé elleni második félidő még márciusban. A Férgek lemészárlása magasztos küldetés, az év legfontosabb feladata, és azon a meccsen a szünet után az év legjobb Juventusát láthattuk (okés, bitang volt az őszi, milánói meccs is. Sőt, most, hogy belegondolok, ez a két igazán jó meccsünk volt idén.) Ez azt a képzetet kelthette, hogy Sarri rájött valamire. 

Adja magát, hogy – hosszú idő után először – Pjanic nélkül állt fel az Izé ellen, szóval lehet, hogy a féket találta meg. Vagy a Cuadrado huzogatásából (hehe) eredő 4-4-2 — 4-3-3 hibridet. Vagy a De Ligt-Bonucci páros csiszolódott össze (az Izé ellen tízesre játszott mindkettő). Esetleg a gól + gólpassz kombót virító Ramsey bevetése? Hogy melyik okozta a csapat játékának ugrásszerű javulását, azt nemcsak mi nem tudjuk, hanem Maurizio Sarri sem. Utóbbi hatmillió eurót keres, plusz bónuszok, bár ezekhez a ferences rendi szerzetesek önmegtartóztatásával áll.

Sarri szerint a csapágyasra hajtott Pjanic volt a fék? Nem, mert az újraindulás óta mindkét meccsen vele kezdett. A kupadöntőben is, pedig az elődöntőben minősíthetetlenül hulladék volt a girnyó kis bosnyák.  Akkor a középpályát is stabilizáló, támadásban pedig egy kiválóan beadó szélsővel erősödő hibrid formáció pofozta helyre a Juventust? Nem, mert Sarri mindkét meccsen az idén már számtalanszor csődöt mondó 4-3-3-mal kezdett Douglas Costával, és az így igen kevés hasznot hajtó Dybalával. Akkor alán Ramsey volt a nyerő? Nem tudhatjuk, hat percet kapott csak a kupadöntőben. 

Maurizio Sarri a kupával

A Juve egyik meccset sem kezdte rosszul, sőt a Milan elleni első félóra kimondottan pofás volt. Ekkor – fejünkben még a frissnek ható, Izé elleni élménnyel – éreztük úgy, hogy jön az óriáspuki. És ebből lett kisvártatva a gatyatrüffel. Amint kiderült, hogy nem jön könnyen és gyorsan a gól, a játékosok mintha megsértődtek volna, ami persze a játékunk színvonalának meredek zuhanását eredményezte. Sarri egy darabig nézegette a csapatát, aztán megpróbált belenyúlni a meccsbe. A Milan elleni hármas cseréje, amikor egyszerre küldte be Khedirát, Bernardeschit és Rabiot-t, egy LSD-tripp volt a Delneris időkbe. Az eredménye is hasonló volt, mint a rágcsálóarcú kis zsebmetszőnél, viszont legalább továbbjutást ért. A döntőben egy kicsit megörültem Bernardeschi érkezésének. Egyrészt azért, mert Pjanic nagyon szar volt, másrészt meg azért, mert Sarri nekünk írt levelében már jelezte, hogy gyakran fogunk egy olyan 4-4-2-t látni, aminek Cuadrado és Berna a két széle. De átvertek, mert a Wham!-frizurát növesztő kis kancsónak esze ágában nem volt kihúzódnia balra, inkább valami mást csinált. Hogy mit, arra nem tudtunk rájönni. 

Az egész fenti gondolatmenetnek az lehet a konklúziója, hogy az Izé elleni egy kifutott meccs volt. Egyszerűen jól jöttek ki a dolgok, és bár csak egy fokkal játszottunk jobban, az Izé annyira kifingottnak tűnt, hogy ettől mi is sokkal jobban néztünk ki a valós képünknél. 

Sarri 2/0 (azaz nulla) a torinói döntőkben. Nem ezt szoktuk meg. Az utolsó két évben Allegri alatt sem volt egy leányálom a Juventust nézni, de a 2-2 bajnoki- és kupacím, meg egy BL-döntő jelentősen árnyalta a képet. Sarrit azért hozta a vezetőség, hogy a győzelmek mellé végre szép játék is párosuljon, de egyelőre a két szék közé ült a Juventus: ocsmány játékkal nemnyerünk. 

A láncbagós terrone sem a legerősebb kezdő, sem a legjobb formáció ügyében nem hozott végleges döntést, a védekezés sem lett stabilabb alatta, a támadások színvonala pedig borzasztó hullámzó továbbra is. A játékosok motiváltsága a béka segge alatt, és ha ezért nem is tudjuk őszintén elővenni Sarrit, hiszen tudjuk, hogy neki magának is zéró érzelmi motivációja van a Juventushoz, az már feltétlenül az ő felelőssége, hogy botrányos sportformában vannak a futballistái. 

A két eddig elbukott döntő, valljuk be őszintén, inkább a két ellenfélnek volt fontos. Nekem legalábbis nem okoz egyetlen álmatlan éjszakát sem a Szuperkupa, sem az Olasz Kupa elvesztése. Sokkal nagyobb bajnak érzem a két, még elérhető trófea szempontjából, hogy a mutatott játékunkkal nemhogy a BL-győzelemre, de még a scudettópajzsra sem lesz szemernyi esélyünk sem. 

Valaminek kurva gyorsan történnie kell, sporttársak!  

Majdnem nyert, mégis a Juventusé a hárompont

VENDÉGSZERZŐ! Sajnos kevés időnk van beszámolókat írni, ezért megkértük Joó Gábort (akinek saját Rajongói Klubja is van, amit nagyon szeretünk), hogy számoljon be helyettünk a mérkőzésről. Gábor örömmel eleget is tett a felkérésnek, így az ő sorait olvashatjátok.

2-1-es győzelmet játszott a Juventus az olasz Serie A futballbajnokság-mérkőzésen az Inter csapata ellen, vasárnap, a milánói csapat otthonában – amit a milánói piros-feketék San Sírónak hívnak – a Giuseppe Meazzában.

A Juventus gyorsan megszerezte a vezetést, de nem úgy mint a hétközi Bajnokok Ligája-csoportmérkőzés-elsőfélidőben az Inter – a Barca ellen – tette. Máshogy történt, Dybala futott el a balszélen, a kapus tehetetlen volt, ellőtte a védő lába között, védhetetlenül vágódott a lövés a kapuba.

Ám az Inter nem adta fel, Conte edző csapata – korábban a Juventus volt neki az – bátran rohamozta a Scyescny kapus csapatának kapuját.

Egy beadást követően De Ligt – kézzel – ért bele szerencsétlenül a labdába – amire egyébként érkezett egy másik játékos is (ő is beleért – kézzel (de már csak később) – a labdába) – és a bíró egyből tizenegyest adott.

Egyértelmű ítélet volt, a videóbíró is így döntött, bár De Ligt mutatta, hogy akarja a videózást. Jó ítélet, ezeket kellene mindig a bíróknak befújnia.

Martinez magabiztosan belőtte a labdát, bár Scyeszny jó irányba vetődött, a labda mégis a hálóban kötött ki, erősen lőtte. Martinez argentin, így José Sanfilippo juthat eszünkbe, vagy a cseh Panenka, ők rúgtak 11-eseket 50-60 éve.

A mérkőzés – vasárnaphoz híven – nagy iramban folyt. Az olasz bajnokságban megszokott – védekező – stílus ellentéte ment a pályán, támadások voltak. Sokat támadott a Juventus, mégis nagy helyzeteik voltak. A második félidőben jórészt a torinói csapat akarata érvényesült, ne felejtsük el Ronaldo kapufáját sem – az elsőből. Újra a portugál rúgott gólt, mégis az argentinok maradtak emlékezetesek, Dybala gólpasszos volt, de lesről, így végül Higuain gólja lett érvényes később – itt Bentancur volt a gólpasszos.

Sajnos Messi nem játszott, a 32 éves a Barcelona spanyolbajnoki-futballmérkőzésén rúgott gólt, a negyediket a Sevilla ellen szombaton.

Nagy meccs volt, sokat fognak beszélni róla a kocsmában is, ahol általában írom a cikkeimet.

Disclaimer: A cikket természetesen nem az indexes újságíró Joó Gábor írta, hanem egy véletlen névazonosság folytán egy másik Joó Gábor volt az.

Közös évértékelő poszt patronoknak (a többiek méltóztassanak a kasszához fáradni)

Újra közös poszttal jelentkezünk, annyira nincsenek önálló gondolataink a szezon végéről. Ez természetesen nem lesz olcsó, de a rengeteg okosság miatt nyilvánvalóan megéri.

apámfasza vanderful

Siker-e, vagy kudarc-e a szezon. E?

S4tchy: Többet vártunk, de ettől még nem kudarc ez a szezon. El vagyunk kényeztetve, és irreális elvárásokat támasztunk a csapattal szemben. Győzni mindig mocsok nehéz, pláne 7 bajnoki címet követően. Az utolsó 8 bajnokiból egyet nyertünk meg, úgy leeresztett a keret a végére, és így is 11 pont lett közte a végén.

Darty: Bajnoknak lenni sosem kudarc. BL-t nem megnyerni sosem kudarc. A kupát nem megnyerni sem kudarc. Kudarcnak tehát semmiképpen nem mondanám. Bajnoknak lenni sokadszor (is) siker. BL-t nem megnyerni semmiképpen nem siker. A kupából kiesni végképp nem siker. Fosul játszani sem siker. Tehát sikeresnek sem mondanám. Inkább kudarc, mint siker.

Tyli: Kudarc.

Dina: Úgy döntöttem, hogy a siker és a kudarc házasításából alkotott szóval jellemzem a szezont: az idény szerintem SIKARC.

_beni: Kudarc. Megállt a fejlődés, és épphogy annyi jó meccsünk volt idén, mint tavaly (egy kezeden…). Az ősz eleje gyönyörű volt, de utána a kockázatkerülő célfoci ült tort, amit se nézni nem volt jó, se eredményes nem volt, hiszen megint nem nyertük meg a szájbabaszott BL-t.

Mit gondolsz Allegri idei munkájáról?

S4tchy: Minden létező fronton a végsőkig védtem Maxot, szerintem jobb edzőt képtelenség lesz hozni, de van abban valami, hogy ez a kapcsolat elfáradt. Európai mérőmókus mellé téve sovánka ez a középpálya, és nincs egy normális belső védőnk Chiellinin kívül, nem csak Allegri tehet arról, hogy idén kevés tökéletes támadásra volt képes a csapat, ezzel együtt a formaidőzítés és a sérülések ekkora száma is Allegri és stábja munkáját is minősítik.

Darty: Allegri érkezése óta a sérülések a legkellemetlenebbek. Nem tudom, hogy ez valamikor is rajta (és a stábján) múlt-e, de az biztos, hogy nem sikerült egészséges csapatot összerittyenteni a fontos időszakra. Én Allegri esetében örültem volna annak is, ha egy 20 éves szerződést írunk alá vele – iszonyat jó edző. Példaként pedig ott van Sir Alex, akit mindenki egy félistennek tartott és tart a mai napig, pedig a MU-nál töltött 2000 éve alatt összesen 2 BL-t és 13 bajnokságot nyert. 2003 és 2006 között pl 3 éven át zsinórban nem nyert bajnokságot – aztán mégsem rúgták ki. Allegri azzal főzött, amit kapott. Az olasz rendszerben nehezebb az edzők dolga.

Tyli: A szezon végére egyértelművé vált, hogy elfáradt ez a kapcsolat, de egyetértek azzal, hogy nehéz lesz nála jobb edzőt találni.

Dina: Sajnálom Allegrit, mert nagyon passzolt a Juventushoz. Ha Olaszországban a menedzser-szisztéma működne, még nagyon sokáig maradhatott volna. Szerintem jól végezte idén a dolgát, megmagyarázhatatlan egyéni hibák miatt esett ki a BL-ből a csapat. Allegri nem hibás ezért, de mindenképpen felelős.

_beni: A legjobbat akarta, és azt szerinte így lehetett. Nem mondom, hogy nem volt igaza, és bár az Ajax elleni kiesésben nyakig benne volt, szerintem egészen biztos, hogy rosszabb edző váltja a padon – mert ő a legjobb. Vannak hülyeségei, de ilyenjei Dinán kívül minden embernek vannak.

Ronaldo?

S4tchy: Engem igazán az lepett meg, hogy a többiek mennyire nem inspirálódtak Ronci jelenlététől. Pjanic, Benatia, Matuidi és még sokan mások is tisztelettel, ugyanakkor wtf arcot vágva nyilatkozták, hogy Ronaldo micsoda hihetetlen edzésmunkát végez, és mennyire profi a hozzáállása. HÁT AKKOR MONDJÁTOK, SRÁCOK, MIÉRT NEM TARTOTTATOK VELE?!?!?!

Darty: Idén jobb lesz. Ahogy öregszik, a többiekhez szaródik majd, így nem nyomja agyon annyira a jelenléte a játékunkat.

Tyli: Marketingben nyilván megérte leigazolni, de játékban nem lépett vele előre a csapat, sőt. Ha csak a sportszakmai szempontokat nézzük, akkor jobban is el lehetett volna költeni az átigazolási díjára és a bérére kiadott összeget.

Dina: Ez a lassan középkorú férfi öt gólt szerzett a BL egyenes kieséses szakaszában. Rajta nem múlott semmi. Szerintem a klub kezelni tudta a körülötte lévő hype-ot. Idén nyáron Messi leigazolása kerül a fókuszba, kíváncsi vagyok, ez Ronaldo önérzetét mennyire sérti majd.

_beni: Nem egyértelmű, hogy a pályán, játékban megérte-e köré építeni a csapat támadójátékát. Az Atléti ellen bizonyította, hogy benne van, amiért hoztuk, de elnézve, mekkorát zuhant a mellette játszók teljesítménye, inkább nem, mint igen.


Melyik volt a szezon legjobb meccse?

S4tchy: Idén kb. 5x játszottunk kurvajól, ebből a kérdőívet előttem kitöltő Darti és Beni már ellőttek párat. Mondjuk tőlük függetlenül is a Napoli elleni hazai volt a kedvencem: ott Bonucci balfaszsága után egyszerűen darabokra szaggattuk a kukásokat. Az Atleti elleni visszavágó is elég emlékezetes. Érdekes, hogy Max a ManUtd elleni hazait emelte ki az egyik utolsó sajtótájékoztatóján.

Darty: Lehet, hogy biztonsági megoldás, de nekem az Atleti elleni fordítás volt a fénypont. Ellenállhatatlan játék volt az. Egy lyukas lófaszt sem adtam volna a győzelmünkért.

Tyli: Egyetértve Allegrivel én is úgy gondolom, hogy a MU elleni hazai meccsen játszottunk a legjobban.

Dina: A Napoli és az Atletico Madrid elleni meccsek.

_beni: Vagy a valenciai, 10 emberrel megnyert BL-meccs, vagy a manchesteri. Mondhatnánk a ManUre elleni hazait is, de hát azt azért csak sikerült elveszíteni. Szóval egyet mondok: a valenciai meccset álló cerkával, gránitkemény mellbimbókkal néztem végig, örömsikolyaimat a Városligetig vitte az őszi szellő.

És a legrosszabb?

S4tchy: Az Ajax elleni visszavágó onnantól, hogy az Ajax egyenlített. Az a beszari, kishitű hozzáállás bármelyik megyekettes meccsen kiegyenesített kaszákat eredményez, teljes joggal.

Darty: Sok kilátástalan fos meccsünk volt. Még azok között is, amiket megnyertünk valahogy.

Tyli: Nem tudok egyet kiválasztani.

Dina: Az Ajax elleni második félidőt alatt folyamatosan hánytam, annyira minősíthetetlen volt a játék.

_beni: Atlético idegenben (az Ajax elleni hazai első félideje vállalható volt, sőt). Ha hazai porond, akkor Atalanta (kupa), ha Serie A, akkor SPAL, Bologna, és még sorolhatnám…

Mi volt a baj idén a csapattal?

S4tchy: A szerencsétlen formaidőzítés, a rengeteg sérülés mellett évek óta halogatjuk, hogy igazoljunk játszani tudó középpályásokat (Pjanic kivételével nem igazoltunk ilyet az elmúlt 6 nyáron), és Bonucci visszavásárlása, még inkább a feltétel nélküli kezdetése is rossz döntésnek bizonyult.

Darty: Ordenáré balfaszság volt Benatia elengedése. A középpálya haloványabb volt annál, mint amire számítottunk. Elöl pedig hiába a mennyiség és a minőség, mégis töketlen volt a játékunk egész képe. Töketlen kép – ez lehetne egy Joó Gábor-kifejezés is.

Tyli: Az, hogy nem nyertünk meg mindent.

Dina: A középpálya szerintem nem üti meg jelenleg azt a mércét, ami kellene egy igazán kiugró sikerhez.

_beni: Fejnehéz volt a keret, a középpályások és a védők minősége iszonyú messze volt a támadókétól, és ezt nem tudta kezelni Allegri máshogy, csak ezzel a nézhetetlen célfocival. A kiegyensúlyozatlan keret aztán a legrosszabbkor robbant a pofánkba, hiszen a szezon legfontosabb meccsén a Bonucci-Rugani kettőssel kellett szerencsétlenkednünk.

Mondj három játékost, akit biztosan szerződtetnél nyáron.

S4tchy: Ndombélé, Koulibaly, Rodri.

Darty: Én nem ismerek senkit. Kulabá a Napoliból állítólag jó, én elhiszem. Pogbát simán szeretném újra nálunk. A harmadik pedig szerintem Messi lenne. Képzeljétek el, mennyi lóvé jönne, ha Messi és CR7 egy csapatban játszana nálunk. Kurvára nem nyernénk mondjuk BL-t így sem, de mégis elég fasza lenne. Sok új szurkolónk lenne, meg a blogot is többen olvasnák. Tehát több pénz.

Tyli: Messi, Mbappé, Domokos Béla

Dina: Koulibaly, Pogba, Messi.

_beni: Koulibaly, Pogba, Fabian Ruiz

Mondj hármat, akit simán elengednél

S4tchy: Bonucci, Rugani, Perin.

Darty: Én nem szarnám össze magam, ha Dybalát eladnánk 120 millióért valakinek, aki megvenné ennyiért. Alex Sandro olyan kedvetlen, mint egy döglött rozmár, de nem tudok helyette mást mondani, aki jó lenne. Ugyanez a helyzet Cancelóval is, aki nem tud védekezni. Caceres csubakka. Mandzukic pedig szerintem idén már nagyon kifelé fog menni.

Tyli: Khedira, Bonucci, Dybala

Dina: Dybala, Cancelo (ő állítólag megy is) és talán Alex Sandro. Rugani értelmét sem nagyon látom.

_beni: Dybalát, Cancelót és Alex Sandrót sok pénzért, Bonuccit, Ruganit és Ingyánt ingyé is.

Kit szeretnél edzőnek?

S4tchy: Én nagyon megszerettem Allegrit. Hasonló hatékonysággal senki nem fog alkalmazkodni az átigazolási politikához, és minden évben új csapatot építeni. Ha muszáj lenne választani valakit egy 5 éves ciklusra, nagy bajban lennék. Meggyőződés nélkül tudok csak nevekkel dobálózni: legyen Pochettino. Viszont lehetőség szerint Sarrit kerüljük el.

Darty: Fentebb leírtam a véleményemet Allegriről. Én őt szeretném. Agnelli gondolkodásába szerintem Guardiola illik bele a legjobban – az olasz kirakatcsapat koncepció részeként hiteles választás lenne. Egyébként fogalmam sincs, de az biztos, hogy Sarrit nem.

Tyli: Fogalmam sincs.

Dina: Kálmán Olgát szerettem volna, de a héten eldőlt, hogy ő már nem lehet. Látom, hogy a szerkesztőség női tagjai ki vannak akadva Sarri miatt: én azt mondom, hogy jöjjön a mackóruhás láncdohányos, legalább unatkozni nem fogunk.

_beni: A sajtóban forgó nevek közül én Inzaghinak örültem volna a legjobban, benne sokat látok, bár nyilván kérdés, nem nagy-e a kabát. Sarri egy paraszt, Guardiolát meg pont annyi értelme van elhozni BL-t nyerni, mint Ibrahimovicot.

Melyik volt idén a legszebb gólunk?

S4tchy: Az alábbi videóban a 6. helyre tették CR Udinében eleresztett bombáját. Azt a helyszínen láttam, ezért ezt választom. Egyébként amit Dybala lőtt a Young Boysnak, az sem volt csúnyább, mint Ronaldóé, amit az UEFA a BL-szezon legszebbjének választott.

Darty: Nekem mindegyik gól egyformán kedves! Nyilván nem, de nem sokat tudok felidézni. Ronaldo rúgott egyet valamelyik bajnokin jó messziről, bár az csak egy jó erősen picsánrúgott labda volt. Meg nagyon szép volt a MU-nak berúgott kapásgólja.

Tyli: Dybala meg nem adott gólja a Young Boys ellen.

Dina: Ronaldo MU elleni gólja.

_beni: Ronaldo kapcsija a ManUre ellen nem volt pitiáner.

Mi volt a legjobb dolog a szezonban?

S4tchy: Az Atleti elleni fordítás.

Darty: Én egész szezonban apatikusnak tűntem!

Tyli: Az Atleti elleni fordítás.

Dina: Az, hogy végre újra összejött egy utazás beniékkel az ősszel.

_beni: Az, hogy egészen tavaszig a BL egyik legnagyobb esélyesének tűntünk, és az Izé január és március vége között nem nyert meccset, bruhahaha!

Mi volt a legrosszabb?

S4tchy: Az, hogy mi is szétestünk kicsit, és leszartuk a blogot.

Darty: Én egész szezonban apatikusnak tűntem! Az elég rémes volt, hogy kiestünk a BL-ből, és azzal over is volt az egész. Onnantól nem is nyertünk talán már meccset (vagy igen? Nem emlékszem). Rémes volt az idény vége.

Tyli: Az idény vége vállalhatatlan volt.

Dina: Az, hogy végre újra összejött egy utazás beniékkel az ősszel.

_beni: Hogy az Ajax elleni kieséssel véget ért a szezon, onnantól méla unalom és dögszag lengte be a meccseinket, pedig pont ekkor jöttek az izgalmasnak várt dolgok. Az Izé elleni első félidőben kicsit kiszerettem a Juventusból, megmondom őszintén.

Mi lesz jövőre?

S4tchy: Fogalmam sincs. Bízom Agnelliben.

Darty: Szerintem lesz edzőnk végül. Erre biztosan számítok.

Tyli: Nem tudom, ingadozom az optimizmus és a pesszimizmus között.

Dina: 2020.

_beni: Nemtom. Még edzőnk sincs, nemhogy csapatunk. Az alap nem rossz, kicsit át kell gondolni a keretet, el kell engedni néhány figurát, és hozni kell néhányat, meg persze egy edzőt. Nem tudom, ki lenne a jó, ezt majd S4tchy eldönti, és közli Nedvedékkel a határozatunkat.

Nem ehhez szoktunk

Azzal, hogy a Valencia 3 kör után 2 ponttal áll a csoport harmadik helyén, és még vár rájuk egy kör a MU ellen, eldőlt, hogy gyakorlatilag 1 pont hiányzik a továbbjutáshoz. Ízlelgessük, ugyanis nem épp hétköznapi, hogy így álljunk a csoportkör félidejében: a most 3 meccs alatt összekaparandó egy pontért általában az utolsó körben szoktunk remegni. Most meg három meccsen 9 pont, 6 rúgott, 0 kapott gól a mérleg. Ennyire erős ez a Juve, vagy ennyire gyengék az ellenfelek, esetleg mindkettő?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….