Digi kommentátorok, takarodjatok

Elképesztő, amit megengednek maguknak.

A 16-oson belüli kezezésnél hangosan kimondja és elismeri, hogy a szabályok szerint nem kell 11-est adni ilyen esetben. Pár perc múlva fröcsög, hogy elvettek egy 11-est az Atalantától.

A Cuadrado által védekezésben elkövetett kezezést a bíró továbbengedte (leszarom, hogy miért), ezután még visszakerült a labda az Atalantához, sőt, hátrafelé, a kapunk felé ment. Higuaint egyszer szerelték, visszaszerezte és hátrafelé futva tekerte át a túloldalra. A kb ekkor kialakuló támadás mintaszerű góllal ért véget. Fröcsög a barom, hogy a Juventust nyomják és az egész bajnokság erről szól. Kb 10 percen keresztül egy noname olasz SZURKOLÓI fórumról idéz. A legsötétebb propagandacikkek stílusában idézi „InterFan2018”-tól, kb így: „És itt van a lényeg, ezt olvasom éppen: ‘A Juventus 12. játékosa a pályán van, sárga mezben.’ Hát igen, erről szól ez a bajnokság.” Ja, gondolom „AntiJuveForever” szintén csodálatosan pártatlan helyzetelemzést írt a kommentátor által idézett fórumra.

Elfogadhatatlan ez a színvonal. Felemlegeti aztán a Genoa elleni meccset, ahol a genoai gyerek visszarántás miatt kapta meg a teljesen jogos második sárgáját – ja, nem kellett volna sárgát kapnia, mert a Genoa jól játszott? A picsába, nem tudtam, hog van ilyen szabály. Azt nem emlegette fel, amikor Ronaldo makkjának a hegye lógott be állítólag lesre, és ezért visszafújtak gólt, miközben az izé kétméteres lesét VAR hagyta jóvá.

Annyira fel vagyok baszva. Követelem, hogy a Digi tegye lehetővé a kommentátor nélküli hangsávok használatát a közvetítésein.

Egyébként pedig NYENYENYENYENYENYE!

A játék képe alapján még a döntetlen is nagy szám lett volna, a győzelmet így elég kiváló végeredménynek értékelem. Higuain őrület!

Itt meg lehet nézni az összefoglalót:

https://player.viditview.com/player/html/jdAb1neZ5f?popup=fromblocked&autoplay=1

Sarri, takarodj!!!

Nem akarok bevezető bekezdést írni, nem érdekelnek a formaságok! Nézzük, mit ért el a cigarettás rohadék a kispadunkon!

Adatok:

Sarri a történelem során első olasz edzőként ért el 19 meccses európai veretlenségi szériát. A Chelsea-val 15 mérkőzésen keresztül, azaz a teljes Európa Liga menetelés során nem talált legyőzőre, azóta pedig a Juventus kispadján folytatja ezt a kedves sorozatot.

A Juventus 2008 óta nem biztosította be ilyen korán a BL-csoportból a továbbjutást.

Az elmúlt edzőink teljesítménye a bajnokságban első idényükben 12 forduló után:

  • Conte (2011) – 12 forduló után 24 pont, második hely a szintén 24 pontos Milan mögött
  • Allegri (2014) – 12 fordul után 31 pont, első hely a 28 pontos Roma előtt
  • Sarri (2019) – 12 forduló után 32 pont, első hely a 31 pontos izé előtt.

A Juventus az európai jelentős ligák csapatai közül egyedüliként veretlen minden sorozatban. A szupererős PSG 13 forduló után 30 ponttal vezeti a bajnokságát, 3 vereséggel. A mágikusan csodálatos Barcelona 12 forduló után 25 ponttal vezeti a spanyol bajnokságot, 8 győzelem mellé 1 döntetlen és 3 vereség jut. A Manchester City az isteni Guardiolával a kispadon és a 14 milliárdos keretével még csak nem is vezeti az angol bajnokságot, sőt, most verte rommá őket rommá a Liverpool.

Sarri a Juventus kispadján töltött első 16 meccséből 13-at megnyert, 3 döntetlen mellett. Ennél csak Jesse Carver kezdett jobban 1949-ben – ő 14 győzelem mellé gyűjtött be 2 döntetlent.

Ennél jobb kép nem lesz róla sajnos.

Játék:

Nos, valszeg Jesse Carver juventusa tetszetősebben játszott. Capello bajnokcsapata sem rúgott sok gólt, de legalább nem is kapott. Allegrivel csak az együttműködés vége felé lett minden meccs kínszenvedés. Conténak nem állt a rendelkezésére Costa, Cuadrado, Dybala, Higuain, Ronaldo, Pjanic, De Ligt, Sandro. Tehát a közmegegyezés az, hogy a Sarri-féle játék egyelőre a VILÁG LEGSZARABBJA. Legalábbis én magam a fórumokon ezt olvasom.

És tény, hogy a moszkvaiak és a milánóiak ellen is rettenetes volt a mutatott játék képe. Rossz volt nézni. Nemhogy gólzápor nem volt, de még azt is nehéz volt elhinni, hogy mi nyertünk. Scseszecsny ezen a két meccsen 6204 (!!!) védést mutatott be. Ne nekem higgyetek, a szemeteknek!!!

Tehát mondhatni, a Sarriball egyelőre nem a szebbik arcát mutatja felénk. Az eddigi meccsek során összesen talán 70 percnyi Sarriballt láthattunk, a többi az szenvedés, rengeteg bekapott gól és tanácstalan labdajáratás…

Amit viszont láttunk, azok a moszkvai esős éjszakában megcsillanó SarriBALLS voltak. A kemény tökűnek eddig nem igazán tűnő (korábban pedig simán csak egy fasznak tűnt) Sarri a vége előtt 10 perccel lekapta az ennek nem örülő Ronaldót. Ami pedig végképp meghökkentette a világegyetemet, univerzumot! A Milan elleni meccsen alig a félidő után kapta le a GOAT-ot. Vannak gondolataink erről, én most leírom, amit én gondolok:

Rohadtul leszarom, hogy Ronaldo a világ legcsodálatosabb játékosa, ő sem lehet nagyobb a Juventusnál, így ha szarul játszik, le kell cserélni. Nagyon helyes.

30 milliós fizetéssel ne duzzogjon, mert nagyon kínos. Tiszteletlen a csapattal és a csapattársaival szemben is, ha egyből bevonul az öltözőbe, majd nem ül vissza a kispadra néhány perc (arcmosás, üvöltözés, elégedetlenkedés, majd nagy levegők, önmagunk összeszedése) után, hanem hazamegy(?!). Ész fasz megáll.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy Ronaldo olyan nagyon megroppanna ettől. Csak találgatok, de én olyan figurának képzelem el Ronaldót, aki nem nagyon elégedett magával, csak ha tényleg rászolgál. Tehát pontosan érzi ő is, hogy nem megy a játék. Nem úgy tűnt, hogy a csapattársakra fogná ezt, hiszen furcsa is lenne, miután ajtó-ablak helyzeteket is kihagyott mostanában. Tehát a lecserélés utáni mérge nem kizárólag Sarrinak szólt, hanem saját magának is – „A betyár mindenit, nem tudtam betalálni a furkó milánóiak ellen sem, jaj, de nagyon mérges vagyok magamra, le is cserélnek, mert fos vagyok, kurva élet, hazamegyek és szétbaszom az egyik Ferrarimat egy csákánnyal.” – gondolta Ronaldo a pályáról leviharozván.

Remélhetőleg kipiheni a sérülését (fáslival a lábán melegített a legutóbbi bajnoki előtt is), nem játszik 180 percet a válogatott meccseken, és visszatérve újult erővel veti bele magát a küzdelmekbe.

És egy pszichológus sem ártana neki, aki elmagyarázza, hogy 67 évesen már nem fogja megkerülni a világ összes védőjét, viszont felhívja a figyelmét a tényre, hogy mivel az egész teste izomból áll, kurvára nem kéne összeesnie egy milános szecska mellett. Itt az ideje férfiasan játszania. Nézze meg Zlatant.

Azt talán csak Johann, a pálcikaember tudná megmondani, hogy mit tartogat a jövő, esetleg a Görkoris Pap (akiről hosszú idő óta nem tudunk semmit, sajnos), egyelőre az ADATOK azt mondatják velünk, hogy Sarri minden rekordot megdönt. A látvány pedig azt mondatja, hogy „hinnye, hát tavasszal már a BL-helyekért fogunk kaparni, ha ilyen ütemben szaródik el a csapat játéka”.

Vajon minek hihetünk? Vajon kiben bízhatunk? Én megmondom nektek, hogy senkiben, csak saját magunkban bízhatunk. És még így is számos meglepetést tartogat az élet.

Más:

Ez a meleg szeretet nagy bizakodással tölt el minket.

Igen, én magam azt gondolom, hogy Pogba kurvára elkélne a középpályánkra. A hírek szerint a MU-t érdekelné Mandzukic, Can és Rugani is. Ruganit sajnos nem engedhetjük el, mert nem marad több védőnk nélküle. Mandzukic úgysem játszik, tehát a MU sem ostoba őt túl sokra beárazni, Can pedig a BL-keretben sincs benne és simán szarabb Pogbánál. Tehát én benne lennék egy Mandzukic+Can = Pogba és egy láda rendes, európai sör cserében. De tőlem Rakitic is jöhet.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Majdnem nyert, mégis a Juventusé a hárompont

VENDÉGSZERZŐ! Sajnos kevés időnk van beszámolókat írni, ezért megkértük Joó Gábort (akinek saját Rajongói Klubja is van, amit nagyon szeretünk), hogy számoljon be helyettünk a mérkőzésről. Gábor örömmel eleget is tett a felkérésnek, így az ő sorait olvashatjátok.

2-1-es győzelmet játszott a Juventus az olasz Serie A futballbajnokság-mérkőzésen az Inter csapata ellen, vasárnap, a milánói csapat otthonában – amit a milánói piros-feketék San Sírónak hívnak – a Giuseppe Meazzában.

A Juventus gyorsan megszerezte a vezetést, de nem úgy mint a hétközi Bajnokok Ligája-csoportmérkőzés-elsőfélidőben az Inter – a Barca ellen – tette. Máshogy történt, Dybala futott el a balszélen, a kapus tehetetlen volt, ellőtte a védő lába között, védhetetlenül vágódott a lövés a kapuba.

Ám az Inter nem adta fel, Conte edző csapata – korábban a Juventus volt neki az – bátran rohamozta a Scyescny kapus csapatának kapuját.

Egy beadást követően De Ligt – kézzel – ért bele szerencsétlenül a labdába – amire egyébként érkezett egy másik játékos is (ő is beleért – kézzel (de már csak később) – a labdába) – és a bíró egyből tizenegyest adott.

Egyértelmű ítélet volt, a videóbíró is így döntött, bár De Ligt mutatta, hogy akarja a videózást. Jó ítélet, ezeket kellene mindig a bíróknak befújnia.

Martinez magabiztosan belőtte a labdát, bár Scyeszny jó irányba vetődött, a labda mégis a hálóban kötött ki, erősen lőtte. Martinez argentin, így José Sanfilippo juthat eszünkbe, vagy a cseh Panenka, ők rúgtak 11-eseket 50-60 éve.

A mérkőzés – vasárnaphoz híven – nagy iramban folyt. Az olasz bajnokságban megszokott – védekező – stílus ellentéte ment a pályán, támadások voltak. Sokat támadott a Juventus, mégis nagy helyzeteik voltak. A második félidőben jórészt a torinói csapat akarata érvényesült, ne felejtsük el Ronaldo kapufáját sem – az elsőből. Újra a portugál rúgott gólt, mégis az argentinok maradtak emlékezetesek, Dybala gólpasszos volt, de lesről, így végül Higuain gólja lett érvényes később – itt Bentancur volt a gólpasszos.

Sajnos Messi nem játszott, a 32 éves a Barcelona spanyolbajnoki-futballmérkőzésén rúgott gólt, a negyediket a Sevilla ellen szombaton.

Nagy meccs volt, sokat fognak beszélni róla a kocsmában is, ahol általában írom a cikkeimet.

Disclaimer: A cikket természetesen nem az indexes újságíró Joó Gábor írta, hanem egy véletlen névazonosság folytán egy másik Joó Gábor volt az.

Atleticóba utazik a Juventus!

Minden játékosnak nagyon nehéz, amikor idegenbe kell menni, hogy lejátsszanak egy futballmérkőzést. Ilyenkor el kell hagyniuk a megszokott öltözőt, stadiont, az ismerős arcokat a lelátóról, akik tüzesen szurkolnak nekik. Néha rakétavetővel a vállukon, néha csak kézi lőfegyverekkel a zsebeikben.

Hát most játékosainknak el kell hagyniuk szívet melengető otthonukat, Juventus városát! Atleticóba utaznak, ahova nem kísérik el őket hűséges fegyverhordozóik (WINK WINK), az ultrák sem. 🙁

Nehéz lesz így megszerezni a 3 pontot!

Mivel nem szeretné(n)k nagyon belemenni a Sarriball juvés evolúciójának vesézgetésébe, és igazából halvány büdös fogalmunk sincs, hogy mire számítsunk a játék tekintetében a baszk fővárosban, ezért inkább régi futballista-legendákat interjúvoltunk meg, hogy mondják el gondolataikat úgy általában arról, amiről akarják. Nem baj az sem, ha az esti meccsről beszélnek.

Először Nedvedet hívtuk fel, aki nyilván készséggel válaszolt a világ legnépszerűbb blogjának:

„Sok szívemnek kedves emlék köt Portugáliához, gyermekként gyakran mentünk oda nyaralni, együtt rúgtuk a bőrt a strandon Ronaldinhoval és Alexszel – persze akkor még nem tudtam, hogy mindannyian ennyire hatalmas sztárok leszünk. Este szerintem Dybala is megmutathatja, mire képes, de a kezdőcsapat összeállítása a Mester illetékessége, szerintem az a legjobb, ha nem pofázok bele, hiszen ezzel őt bíztuk meg és hiszünk a képességeiben. Azt sem értem, hogy az egyszerű szurkolók mit sírnak-rínak 3 meccs után, amikor az edzéseket sem látják, a játékosok egymás közötti interakcióit sem és csak érzelmi alapon, irtózatos információhiányos állapotban fröcsögnek. A kedvenc BL-gólom egyébként az, amit bokából lőttem az Ajaxnak.” – mondta el nekünk Pavel Nedved, akiről jól tudjuk, hogy egy félisten, tehát mindig igaza van.

Nedved az Ajaxnak lőtt gólja után ünnepel – mindig is kifinomult futballista volt.

Ezután Alexet hívtuk fel, aki Los Angeles-i otthonában kapta fel a telefont egy „Sziasztok srácok, persze, hogy ébren vagyok, inkább le sem feküdtem, hogy felvehessem nektek a telefont éjjel kettőkor!” felkiáltással!

„Portugália? Igen, emlékszem, hogy sokat fociztunk ott Ronaldóval és Messivel a tengerparton, de én a legkevésbé Szoboszlai Dominik ellen szerettem játszani világéletemben. Nagyon technikás és legalább olyan jól zárja a passzsávokat a középpályán, mint Khedira. Ha ellene játszottam, alig tudtam labdához jutni. Szerintem a Firenze elleni meccs csak kisiklás volt, a srácok fejben már a fontosabb Bajnokok Ligája találkozóra készültek, ráadásul lesérült a technikás Douglas Costa, akinek nagyon kedvelem a játékát. A fiatal Illés Bélára emlékeztet.”

A fiatal Illés Béla – csak sérülékenyebb

De nem akartunk csak a saját klubunk háza tájékán interjúztatni, ezért felhívtuk Seedorfot is, hadd legyen egy milános legenda is alanyaink között!

„Végre hívtatok! Azt hittem már, hogy engem nem fogtok felhívni, Alex küldött smst, amiben írta, hogy „bibibe, engem felhívtak a bianconeris srácok, te fasz.”, hát ilyen viszonyban vagyunk az én öreg Alex barátommal! Az Atletico ellen mindig nagyon nehéz játszani, de nekem a legnehezebb az volt, ha Tacchinardi állt velem szemben, egyszerűen annyira jóképű volt fiatal korában, hogy nem tudtam a labdaátvételekre koncentrálni, folyton feszített a boxerem is. Ma megláthatjuk, hogy hol tart a Sarriball, de ne felejtsük el, hogy még csak néhány hét telt el a szezonból, és a Juventus kerete is jelentős átalakításokon ment keresztül. Nyilván az sem segített, hogy Sarri 1 hónapig vastüdőre volt kötve, csoda, hogy él. Bárki is nyeri ebben az idényben a Bajnokok Ligáját, az biztos, hogy én a keretükben leszek.”

Andrea Agnellit is megpróbáltuk elérni, de a személyi titkára szerint éppen a hűséges Drughi ultrák hangárjaiba próbál fegyvereket elrejteni, valamint saját magának küld zsaroló leveleket régi Blikkekből és Gazzetta Dello Sportokból kivágott betűkből összerakva. Tehát vele nem tudtunk beszélgetni.

Drughi ultrák a szurkolói ankéton – első a Juventus!

Mivel épp a szerkesztőségünkben volt Zinedine Zidane is (a tagdíjjal volt jelentős elmaradása, ezért személyesen jött be elnézést kérni és kifizetni a késedelmi kamatokkal jelentősen megterhelt elmaradást), ezért megkérdeztük őt is az élet dolgairól.

„Tudjátok, itt Budapesten járva mindig eszembe jut régi példaképem, Mészöly Kálmán. Nagyon technikás futballista volt, tőle tanultam azt a fejelő mozdulatot is, amivel gyakorlatilag szempillantás alatt leterítettem azt az olasz majmot. Bátran mondhatom, hogy a Juventust második otthonomnak tekintem, hihetetlenül profi munka folyik ott, és nem tudok meghatottság nélkül Pavel Nedvedre gondolni, aki nemcsak kiváló futballista volt – ó, azok a Portugál strandmeccsek! -, de hihetetlenül jó ember is. Tudtátok, hogy a fizetése felét a torinói hajléktalanoknak adja? A rászorulók járnak a kocsijával is, reggelente 10-15 árva gyermeket visz iskolába, és a nap végén elmegy értük, étteremben megvacsoráztatja őket, aztán visszaviszi őket az árvaházba. Este azért imádkozik, hogy rendes szülők fogadják örökbe a gyerekeket. Hihetetlen ember. Ha ettől eltekintünk, akkor igazából minden adott hozzá, hogy az Atletico puha fossá verje a Juventust. Majd meglátjátok ti is, miért mondom. De az ellenkezője is előfordulhat, ki tudja. Az biztos, hogy 1-nél több gól lesz.”

Na, hát ennyit tudtunk tenni most a meccs napján hirtelenjében.

Dybala nem kezd, az tuti. És nem lenne rossz, ha picsogás helyett inkább odatenné magát – engem meghökkent, hogy már a második edző is a padra vágja, ő pedig még mindig híján van minden önreflexiónak. Hegedű a faszom.

CR7 megérkezett Torinóba

Mekkora volt. Őrület.
Kicsit szégyelljük magunkat, hogy nem láttuk ezt előre. Igazából egyikünk sem hitt abban, hogy képesek leszünk megfordítani ezt a párharcot.

Allegri azonban zseniális módon elhitette az egész világgal, hogy szarok vagyunk, az Atletico pedig 5 meccses kapott gól nélküli sorozatával arra készült, hogy relatíve könnyedén megy majd tovább egy töketlen Juventus ellen.

Hát nem így lett.

Igazából mindent megtettünk a sikerért. Johann, a pálcikaember szakértő tanácsait mindig csak a legreménytelenebb helyzetekben vetjük be, és most is kiválóan ráérzett a helyes taktikára: nálunk sok helyzet, az Atleticónál nulla. Ráadásul a beívelésekkel a közel fél méteres magasságbeli különbséget is kihasználtuk. Mestermunka.

A meccs kezdete előtt nem sokkal az alábbit írtam exkluzív levelezőlistánkra:

És láss csodát: a Beni által igényelt népmesei fordulat bekövetkezett: Matuidi a meccsen vélhetően 512 kilométert futott, és egymaga többször szerelt, mint a fél Atletico összesen. Bernardeschi godlike módon tepert keresztül-kasul a pályán, rátekerte Ronaldo fejére a labdát, és összehozott nekünk egy tizenegyest is. Ronaldo pedig aztakurva. Valamikor a meccs elején közelről mutatták az arcát, és látszott rajta, hogy transzban van… hogy ezekért a meccsekért él, és szétbaszná az óriásrobotot is, ha az kell a győzelemhez. Aztán szerzett 3 gólt.

Visszanyalt a fagyi… visszapattant a makk!

Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy ez a teljesítmény hol volt eddig. A bajnokságban a langyosan hömpölygő fos az, amit mutatunk (és az csak elfedi ezt a tényt, hogy így is 200 ponttal vezetünk és lényegében már bajnokok vagyunk). Az első meccsen pedig a kétségbeesés futballba csomagolt metafóráját láthattuk.

Tegnap pedig megnézhettük a La Partita Perfetta II. című előadást.

Sokat tanulhattunk ebből a meccsből:

  • Mi megtanultunk jobban hinni ebben a brigádban – óriási sorry, amiért nem láttuk magunk előtt igazán, hogy ez megtörténhet. Semmi sem utalt rá.
  • Allegri kénytelen volt bátrabb csapatot felküldeni, és így lemostuk az Atleticót a pályáról. Talán gyakrabban lesz ekkora pénisze a jövőben. Bakker becserélte Keant, Spinazzola pedig kezdett, még ha csak kényszerből is. Hajrá, Mister!
  • A csapat pedig látta, hogy ha mindenki kurvára odateszi magát, akkor jóval komolyabb eredményekre képes. A langyos lötyögést nem szabad többet látnunk, legalábbis a BL-ben, mert ilyen comeback nem történik meg minden hónapban, de minden évben sem.

GOAT: Ronaldo megmutatta, hogy miért is ő Ronaldo. Az Opta statisztikái szerint 77 meccset játszott a BL egyenes kieséses szakaszában. Ez alatt az idő alatt 77 gólhoz volt köze – 63 gólt rúgott és további 14 gólpasszt adott. Ez valami döbbenetes adat. És attól lesz ő a kecske, hogy ezt a MU-ban, a Realban és a Juvéban is tudja.

Továbbá: 8 mesterhármast szerzett a BL-ben, ezzel holtversenyben áll Messivel. Ronaldo egymaga 124 gólt szerzett a Bajnokok Ligájában – ez több, mint amit az Atletico Madrid összesen begyötört az ellenfeleknek (118). Ronaldo az egyenes kieséses szakaszban ugye 63 gólt rúgott… őt követi Messi 40 góllal, és Müller 24 góllal. Ne felejtsük el megemlíteni a meccs előtt megjelent Marca cikket, amiben arról írnak ,hogy Ronaldo nagyon mérges és mesterhármast ígért a meccsre. Kurvára kell ez, óriási energia van ebben a csávóban. Lenyűgöző.

Annyi mindent akarok írni, elfelejtem a felét…

Fontos: elegáns az edzőnk, elegáns a csapatunk, elegánsak vagyunk kurvára. Nem a sajtóban megy a rinyálás, nem ünnepeljük meg előre a továbbjutást (vagy épp a bajnoki címet), nem nagyon emlékszem arra, hogy a bíróval foglalkoznánk (kivéve a tavalyi Real elleni csicskaságot). Ehelyett kiment a csapat és kifektette az ellent.

Allegrit néha lemeccselik. De két meccsen egy igazi félisten: az első meccsen beszopott dolgokat a másodikon saját javunkra fordította – nem először tett így, emlékezzünk csak a Bayern elleni majdnemcsodára és a Real elleni másikmajdnemcsodára. Konzervatív 4-3-3? A faszt, gondolta a mester, majd egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy Can középhátvédként mozog, Spinazzola meg Cancelo pedig feltolják az Atleti széleit egész a saját kapujukig. Spenót kurvajó volt, kicsi izmot kell rá pakolni és Sandro kénytelen lesz elkezdeni játszani. Matuidi végre harci szerepkörben mozoghatott, így nem kellett annyit bíbelődnie a labdával. Ez jobban illik hozzá.

Hihetetlen: az első 20 percben nekimentünk az Atletinek, mint hülyegyerek az üvegfalnak. Szétpresszingeltük őket, annyira, hogy kontrákra sem voltak képesek. Eredménye meg is volt, egy (szerintem) simán megadható gól képében. Bár nem adták meg, mégsem tört meg a lendület. Gépként ment előre a csapat. Gondolkodtam, vajon meddig bírják ezt? 20 percig? Egy félidőig? Mi lesz, ha elfogy a nafta és feljön az Atleti? De nem fogyott el! 3-0 után is mi támadtunk, a meccset pedig az Atletico 16-osánál fújta le a spori. Egészen döbbenetes energiával mentek a srácok.

Tényleg bmeg, hol volt ez eddig?

Ha ezt a formát, a tegnapi mutatott játékot a következő BL-meccseken is fel tudjuk villantani, akkor elmondhatjuk: a futballidény leghosszabb altatását produkálta Allegri és csapata. A hónapok óta tapasztalt csicska gyász teljesítmény után ilyet látni… SÍRUNK SÍRUNK!!

Image result for mad max

Kellemetlen

Korábban én magam voltam az, aki kifejtette, hogy az eredmény szentesít mindent: játszhatunk szarul, lehetünk bénák, sőt, támadni sem muszáj sokat. De nyerjünk.

Tegnap szarul játszottunk, bénák voltunk, súlytalanok, cserébe annyi esélyünk volt a győzelemre, mint egy elefántnak arra, hogy magasugró világbajnokságot nyerjen.

Vigasztalhatjuk magunkat azzal két hétig, hogy tavaly is majdnem sikerült a csoda, hatalmas játékkal vertünk hármat a Realnak saját pályáján, csak a csicskabüntetővel tudtak végül továbbmenni. Ám nem vennék mérget arra, hogy ez a szép játékra egyáltalán nem törekvő, szimpatikusnak nem nevezhető Atletico kurvára nem fog teret engedni nekünk. Viszont minden csatárjuk kb 5 métert ver 3 méteren minden védőnkre – tehát a kontráik életveszélyesek.

Ha kapunk egy gólt Torinóban, akkor 4-et kell rúgnunk. Nyilván nem fogunk négy gólt rúgni az Atleticónak.

Végre egy értelmes szabadrúgás

Cáfoljanak rám a srácok.

Random gondolatok szerkesztőségünk vazelintől fortyogó mélyéről:

  1. De Sciglio helyett Lichtsteiner is játszhatott volna, ő legalább agresszív.
  2. Alex Sandrot a meccs előtt vélhetően elrabolták, és Kuttor Attilára cserélték (elnézést kérek Kuttor Attilától).
  3. Ronaldónak még mindig szoknia kell, hogy nem a Realban játszik: egyrészt jól játszott, de ez szart sem ért. Másrészt volt, hogy 2 másodperc alatt ketten rúgták fel egyszerre, a bíró mégis továbbot intett, sőt, a kommentátor is azt mondta, hogy nem volt szabálytalanság – utóbbit aközben, hogy épp lassítva mutatták, amint az egyik madridi gyerek kigáncsolja, a másik pedig rátapos a lábára.
  4. Amikor Morata bejött, Dincsi azt írta: „Morata nyilván gólt lő”. Mire én azt feleltem: „Faszt”. Mindkettőnknek igaza lett.
  5. Az első gólnál nem pontosan értem, hogy mire gondolt Bonucci… Újra lefújja a bíró? Más kérdés, hogy szigorúan véve pont a gólszerző vágta pofán Bonut, lefújható lett volna. De egy rendes védő VÉDEKEZIK egy ennyire necces helyzetben, és csak akkor kezd el fetrengeni a földön, ha ahhoz eléggé leütik. Ha valóban a BL-győzelem volt a célunk (így van), akkor esélyes, hogy nem Bonucci visszahozatala volt a legjobb ötlet.
  6. Kezdjük elhinni a mendemondát, miszerint Allegri nem gyakoroltatja a támadásokat a csapattal. Egy jó formában lévő, lelkes Ronaldóval együtt sem voltunk képesek épkézláb támadásokat vezetni. Totál homály volt az egész. Olyan embereink vannak a támadórészlegben, hogy beszarás. Mégsincs semmi fantázia a támadásainkban. Jövőre Ronaldo már 100 éves lesz, cserébe a védelnünk is kiöregszik.
  7. Bosszantó, bosszantó, bosszantó.
  8. Ha azon gondolkodunk, hogy jövőre Allegri helyett valaki más érkezik, akkor ezt már most megléphetjük. Kezdhetünk építkezni a 19/20-as idényre – valakinek el kell gondolkodnia azon, miként lehet, hogy a szezon épp legfontosabb meccsén a Dybala, Ronaldo, Mandzukic hármas kb akkor látott labdát, ha visszajöttek érte a gólvonalunkra.
  9. Engem speciel azért basz fel ez a leginkább, mert kurvára nem érdekel a Serie A. Leszarom, hogy 50 pontot verünk a hullagyenge, csak rinyálni és bírózni képes ellenfelekre. Ami nyilván sokat elárul arról is, hogy miért csodákozunk rá egy-egy európai topcsapat játékára… mert ilyet nem látunk soha Olaszországban. Persze a kupából is kiestünk az első téttel bíró meccsen. A Serie A nagyon izgi, mindaddig, amíg a BL-ben is érdekeltek vagyunk. Ha ez utóbbiból kiesünk, akkor már a következő idényt várom. Tehát most lesz fél évünk malmozni.
  10. Matuidi miként lehetett világbajnok? Konkrétan botladozott a labdával.
  11. Kurvakínos.
  12. Allegri meccs utáni nyilatkozatában azt mondta, hogy meg tudjuk fordítani a párharcot („A 2-0 olyan eredmény, amit könnyen meg lehet fordítani”). Frankón mondom, hogy kötve hiszem. Nem azért, mert nem szeretem a csapatot, vagy mert nem vagyok elég nagy juventino, hanem azért, mert ez az Atletico egy kibaszottul masszív csapat. Pontosan az történt az első meccsen, amit akartak. És innentől a második meccsen is ők dönthetik el, mi legyen.
  13. De valljuk be, amit tegnap láttunk, az alapján azért nem érezném magunkat esélyesnek a következő körben (sem), bármilyen csodát mutatunk be Torinóban.
  14. Nem tudom elképzelni, hogy Cancelo annyival szarabbul védekezik De Scigliónál, mint amennyivel minden másban jobb nála. Nyugodtan játszhatott volna. Ahogy Bernardeschi is méltatlanul kevés időt kap. Persze utólag könnyen okos az ember.
  15. Allegri nagyon későn reagált Simeone cseréire. Az Atleti mestere 10 perc alatt bedobott 3 embert, hogy megváltoztassa a meccs képét – gyorsan be is toltak minket a térfelünkre és lőttek 2 gólt, csoda, hogy csak ennyit. Allegri meg nézett, mint a moziban. Nem volt elég stabil a csapat ahhoz, hogy ne reagáljunk az ellenség változtatásaira. Tavaly arról volt híres a Mester, hogy a cseréi iszonyatosan betalálnak, például a Tottenham ellen is. A Real elleni csodameccsen 3 cseréje várta a hosszabbítást, kurvára továbbmegyünk ha nincs az a tizenegyes. Idén egyszerűen nem nyúl a cserékhez időben, és különösebben jól sem.
  16. A Blackandwhitereadallover oldalon idézik Guttmann Bélát, aki azt mondta, hogy egy edzőnek 3 év után üt be az elkényelmesedés egy klub kispadján. Allegrinek ez az ötödik. Tartok tőle, hogy Allegrit érdemei maximális elismerése mellett is el kell engedni/küldeni – vagy lássuk be, a BL-győzelem nem a mi szintünk. Fogadjuk el, hogy Olaszországból ez a maximum, amit ki lehet hozni egy keretből. Ha ezt elfogadjuk, maradhat Allegri is, csak akkor ne legyen már ekkora a pofánk, légyszi.
  17. Dybala jól játszott, kár, hogy mindig legalább 2 Atleti játékos volt rajta, ha labdát kapott. Néha 3. Például erre kitalálhattunk volna valamit.

Na, összességében elmondhatom, hogy eléggé vigasztalhatatlan állapotban vagyok/vagyunk. Borzasztóan szeretném, hogy csodálatos módon agyonverjük hazai pályán az Atleticót, és a labdarúgás pont az a sportág, ahol bármi megtörténhet. De nem nagyon hiszek benne. Sőt, igazából egyáltalán nem.

Mindazonáltal a visszavágóig lerendezhetjük a bajnoki cím sorsát: a Bologna elverése még egy ilyen fostenger után is kötelező, a Napoli legyőzése nem hagyna egyetlen kérdést sem a továbbiakra, az Udinese ellen pedig nyilvánvalóan tartalékolni fogunk és Kean is kezdeni fog.

Hajrá.

Na, tényleg takaroggyá!

Múlt alkalommal kifejtettem, hogy szerintem a szar játékra kiváló ellenszer és egyben mentség is, ha eredményekkel párosul. Természetesen nagyszerű élmény látni, ahogy megalázzuk az ellenfelet, de nekem az sem fáj, ha 0 kapuralövés mellett nyerünk 2-0-ra. Ám most beleszaladtunk a péniszek erdejébe. Méghozzá tátott szájjal. Írok az eseményről, bár igazából egyáltalán nem láttam a meccset, hiszen Uzipov és Therapy? koncerten voltam az A38-on. Vélhetően jobban jártam. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Allegri, takarodj!!!!

Nincs játékunk! Nem nyerünk BL-t! Nem állunk össze! Dybala nem jó! Can nem jó! Ronaldo nem jó! Miért ment el Benatia? Miért jön Caceres?! Miért zöld a fű? Miért nem játszik Nedved? Hová tűnt Damon Hill? Mi a fasz?

Ezer kérdés merül fel minden meccsünk után, mi pedig csak meglepve forgatjuk a fejünket a szerkesztőségben.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Acélgolyók

Kezdjük azzal, hogy köszönjük szépen a 42 darab hazai sportcsatornának és vezetőiknek, hogy a tegnapi meccset angol, német, olasz és orosz nyelvű streameken néztem, attól függően, hogy épp melyik állt meg. Nyilván marha érdekes volt a Moszkva – Reykjavik összecsapás, hogy emiatt a Juventus meccsét a sehol sem fogható Spíler kettőre tegyék. Nem a nyolcvanas évek elején vagyunk, hogy az emberek a boldog „I want my MTV” felkiáltások nyomán „Kérjük a Spíler kettőnket” subjecttel küldjenek levelet a szolgáltatóiknak. Inkább ezt üzenik a kiváló stratégáknak: hát az apátok faszát! Egy kattintás ide a folytatáshoz….