Nemsokára lejátsszuk az első valódi rangadónkat idén.

Normál esetben a Fiorentina elleni, szerdai meccs is rangadónak számított volna. Csakhogy a lilák tulajdonosai nem is titkolták, hogy szándékosan árusították ki a keret gerincét: a tavalyi kezdő környékéről távozott Bernardeschi, Vecino, Borja Valero, Kalinic, Ilicic, Tomovic, Tatarusanu, hogy a sneciket ne is említsük, miközben érdemi erősítésnek csak Simeone, Benassi, nagy gázzal Thereau (34 évesen atomstabil kezdőnek számít…) nevezhető. Így a firenzeiek célja nem is lehet más, mint a küszöbön álló tulajdonosváltáshoz tartozó békés átmenet, és a problémamentes idei működés (értsd: első osztályú tagság biztosítása, ami elnézve a tabella végén szereplő csapatokat, tényleg minimális elvárás a liláktól). A városi derbi viszont évek óta kemény, szoros csatákat hoz. Nézzük csak:

• tavasszal, az utolsó alkalommal Higuain a hosszabbításban tudta ikszre menteni a meccset, ezzel így is buktuk a 283746 meccses hazai győzelmi sorozatot;
• a tavaly őszi meccset szintén vezették a bikák, és egészen a 82. percig döntetlenre álltunk;
• az előző szezon idegenbeli mérkőzését ránézésre simán nyertük (4-1), de az Olimpicóban a Torónak 1-2-nél helyzetei voltak az egyenlítéshez, hazai pályán pedig az utolsó pillanatig húztuk a döntést (Cuadrado emlékezetes találatával indult a hosszú győzelmi sorozat);

• előtte meg idegenben kiszoptunk, hazai pályán pedig maradt az utolsó másodpercben kiszenvedett győzelem Pirlo ritka akciógóljai egyikével.

Nincs okunk könnyebb meccset feltételezni most sem: a Toro masszív, rohadék, nehéz ellenfél, a Serie A Bolognája, ráadásul Mihajlovics képes az utolsó pillanatig fanatizálni az embereit. A nyáron jól erősítettek: Zappacosta és Benassi nem épp pótolhatatlan játékosok, Sirigu nagyságrendekkel jobb kapus Hartnál, Rincon egy olasz középcsapat kezdőjébe lazán elfér, Ansaldi és Burdisso rutinja sem jön rosszul, Niangban pedig van potenciál, legalábbis többet tud, mint amit a Milannál kihoztak belőle. Tőlük egyébként csak Joel Obi említhető érdemi hiányzóként, eltiltottjuk sincs, teljes fegyverzetben érkeznek, ilyesmi kezdővel:

Torino (4-2-3-1): Sirigu; De Silvestri, N’Koulou, Moretti, Molinaro; Rincon, Baselli; Iago Falqué, Ljajic, Niang; Belotti.

Nálunk viszont máris hosszú a maródiak listája: Marchisio és Khedira a hónap végén kezdhetik újra az edzéseket, Höwedes pont a héten dőlt ki valami izom-szarsággal, Pjaca rehabilitációja jól halad, de érdemben vélhetően jövőre számíthatunk rá, és DeSci is összeszedett valami részleges törést-szakadást, a helyén kb. november közepéig nézhetjük a Lichti-Barza-Stu triót rotációban. Nem mintha De Sciglio lenne az új Zambrotta, de azért hiányzik Licht mellől egy jobbhátvéd, akinek tényleg ez a posztja.

A sérülteken kívül formaingadozásokkal is számolnunk kell: Higuain ugyan már szerzett két gólt idén (ezzel Dybala után második a házi listán), de tényleg elég kétségbeejtő a formája, sokan már Amaurit meg Bendtnert emlegetik vele összefüggésben. Én – Dartit idézve – nem ülnék fel a picsogóvonatra, volt Piggynek tavaly is reménytelen néhány meccse olyan veszett csapatok ellen, mint a Pescara, Chievo, Genoa és az Atalanta, majd ezt követően 9 meccses sorozata 12 lőtt góllal és 2 gólpasszal. Azért kellemes meglepetés lenne, ha pont ma törné át Higuain a nem elsősorban fizikai, sokkal inkább lelki gátakat. Rajta kívül Pjanic is felhívta magára azzal a figyelmet, hogy kiakasztotta Allegrit a hétközi meccs végén, mikor félpályáról elvállalta üres kapura, ezzel odaajándékozva a pettyest a 10 emberrel is veszettül támadó vendégeknek.

Basztassuk még egy kicsit Szandit is, akinek még nem volt idén kiemelkedő meccse, hátha ettől magához tér, illetve ejtsünk szót a szumma 80 milliós két szélsőnkről, akiket – szemben a 90 milliós, tavaly 32 góllal záró csatárunkkal – valahogy nem nagyon vettünk eddig a szánkra, pedig amióta megérkeztek, semmit nem tudtak hozzátenni sem az eredményekhez, sem a csapatjátékhoz. Érthető, hogy Allegri lassan szeretné beépíteni őket, de az egyéni képességeket akkor is illene tudni megmutatni, ha csak 5-10 percet kap egy játékos. Costától még csak-csak emlékszem néhány elfutásra, Berna viszont amellett, hogy gyönyörű férfi, még egy cselt sem tett a közösbe. Róluk egyébként a hétközi találkozó egyik legjobbja, Cuadrado is megemlékezett: Costa és Berna alig várják a lehetőséget, ezért neki (és Mandzunak) a legjobbjukat kell nyújtani, különben kiszorulnak a kezdőből. Kíváncsian várjuk a folytatást!

A további dicséreteket is osszuk ki: Bentancurról már röviden szóltunk, picit bővebben: ez a srác olyan kötélidegzettel rendelkezik, mint Dincsi, olyan sudár, mint Darti, olyan gyilkosan szerel, mint Tyli, és olyan okos, mint Beni. Imádjuk, örülünk neki. Matuidi szintén jól szállt be eddig, pl. a lilák ellen 100%-os pontossággal passzolt. Tőle a pontos játékon kívül leginkább védekezésben várunk sokat. Annyi azért feltűnő volt a Fior ellen, hogy bár a labda nehezen jutott el Dybalához (és Dybcsynek is szar meccse volt), a védekezés még a második félidőben borítékolható mélypont alatt is elég összeszedett volt, és a labdatartás is működött. Nem lepődnénk meg, ha a két újonc mellé Max valamikor betolná Pjanicot, és 4-3-valamivel próbálkozna. Ma mindenesetre marad a 4-2-3-1, a rotáció jegyében valahogy így:

https://www.instagram.com/p/BZYeTOlh2dc/

A szezont szeptemberben nem lehet sem megnyerni, sem elbaszni, de azért törekedni kell arra, hogy ne adjunk előnyt a könnyen vérszemet kapó Napolinak. Ehhez valahogy be kéne darálni a Torót. A kamutizikre már nem építhetünk, szomorú felismerés, hogy lesgólt szintén nem lövünk többet, szóval marad, ami Pirlo és Cuadrado győztes találatainál is működött: nyugi, legkésőbb a hosszabbításban majd csak eldöntjük.