A napokban egyre erősödik a pletyka, miszerint a Juventus Higuain leigazolásáról tárgyal – sőt állítólag Marottáék már meg is egyeztek a játékossal. Bár több, egymástól független forrás is megerősíti a híreket, mégis nehéz elhinni őket – és én ráadásul nem is nagyon örülnék, ha igazak lennének. Persze az egész sztoriban a kulcsszó az állítólag. Alapesetben ez a blog nem foglalkozik átigazolási pletykákkal, de most kivételt teszünk, annyira Csubakka az egész.
Higuain kivásárlási ára 94,7 millió euró, amit állítólag kész kifizetni a Juve, ha nem sikerül megállapodni a Napolival egy játékoscserés megoldásban. Állítólag Sturarót, Zazát, Pereyrát és Ruganit ajánlanánk fel az argentin csatárért, aki 7,5 milliót keresne Torinóban. Először nézzük meg, miért hihetetlenek ezek a pletykák. Először is, a poszt-calciopoli időszak legdrágább igazolása Dybala volt, aki bónuszokkal együtt került 40 millió euróba. Higuain állítólagos vételára ennek több, mint a duplája – ez nem a Juve pénztárcájához méretezett ár. A klub legdrágább igazolása Buffon volt, aki 2001-ben körülbelül 50 millióért igazolt még Moggi. Szóval nehéz elhinni, hogy van ennyi elkölthető pénze a klubnak.
Ha játékosokkal fizetünk, akkor mondjuk a felajánlott négy futballista értéke – az alapján, amit a sajtóban írnak az értük tett ajánlatokról – nagyjából kiteszi Higuain kivásárlási árát. De megérné egy 28 (idén decemberben 29) éves játékosért beáldozni Ruganit és Sturatót? Pereyra biztosan, Zaza valószínűleg távozik, náluk az a kérdés, hogy biztosan jó ötlet az egyik riválist erősíteni velük?
A 7,5 milliós fizetés is elég hihetetlennek tűnik – ennyit jelenleg senki nem keres a keretben, Pogba az esetleges új szerződésével juthat el erre a szintre. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egy ilyen esetben számolni lehet azzal, hogy a keretből többen is fizetésemelést kérnek majd. Amúgy a 7,5 milliós fizetés az adókkal a klubnak évente 15 millióba kerül – ez egy 4 éves szerződésnél 60 millió. Azaz Higuain nagyjából 150 millió euróba kerülne négy évre.
Másodsorban nézzük, miért nem örülnék Higuain érkezésének. A fentieket folytatva, kurvára túlárazott lenne 94 millióért, de még az egyes helyeken rebesgetett 70 millióért is – még a mostani piacon is. Ez az árkategória a világklasszisok, illetve a fiatal, potenciálisan világklasszis, jól eladható futballisták kategóriája. Kb. ennyibe került a Barcelonának Neymar, ennyi volt (igaz nem az idén) C. Ronaldo, valamivel több Bale ára. Higuain szerintem nem az ő szintjük: közmondásosan csődöt mond a nagy meccseken, a döntőkben. A tavalyi gólrekordja tényleg fantasztikus dolog, de ne vonjunk le belőle túlzott következtetéseket: ő az eddigi pályafutása alapján egy anti-Morata, aki pont a nagy meccseken bénázik.
Ha már ennyi pénzt készülünk elkölteni, akkor sokkal inkább Cavanit, vagy Alexis Sanchezt lenne érdemes megcélozni – állítólag utóbbiért tettünk is egy, a mi szintünkön elég komolynak számító ajánlatot (35 millió körüli összegről szól a fáma), de Wengerék elutasították – pedig Sanchez távozna – megint csak állítólag. De akár Icardit is meg lehetne szerezni a 94 millió feléből, vagy kevesebből – ő jóval fiatalabb, fejlődőképes, olcsóbban megszerezhető, kevesebb bérért. Igaz, ő sem a legszimpatikusabb játékos…
Mert hát a fentiek mellett az is lényeges, hogy Higuain egy ellenszenves fasz, aki nemcsak, hogy nem viseli jól a feszültséget, hanem sokszor egyenesen idióta módjára viselkedik. Mint amikor a már kiesett Parma játékosainak esett, hogy nem voltak hajlandóak simán kikapni, hanem – olasz klubtól amúgy tényleg kissé szokatlan módon – az utolsó pillanatig küzdöttek. A Juventus egyik, ha nem a legfontosabb erőssége a győztes mentalitás – ami teljesen hiányzik az argentin támadóból. Ez alapján szerintem egyetérthetünk Dartival, aki a levlistán azt írta: Higuainnak nincs létjogosultsága a mi csapatunkban.
Higuain esetleges megszerzése ráadásul felveti azt is, hogy esetlegesen Pogba eladásából finanszíroznánk az üzletet – ami finoman szólva sem tűnik jó ötletnek. Korábban írtam már arról, hogy én mindenképp megtartanám a franciát, akinek komoly marketingértéke van – Higuainnak viszont nem sok, és már nem is lesz, az életkorából, globális ismertségéből kiindulva. Bonucci eladása lehetne a másik pénzforrás, aki kapcsán meg felmerülne, hogy kivel pótolnánk? Ő annyira kulcseleme a játékunknak, hogy szerintem esélytelen lenne megfelelő helyettest találni. Amúgy ha leigazolnánk Higuaint, azzal szerintem nem gyengítenénk, hanem – ahogy azt fentebb is írtam – erősítenénk a Napolit: ha teljesen kifizetjük a kivásárlási összeget, akkor azzal, ha bevonjuk az üzletbe mondjuk az egyik legtehetségesebb fiatal védőt (Ruganit) és a bőven fejlődőképes Sturarót, akkor azzal (Pereyrát én nem tartom különösebben jónak, bár azért szívesebben látnám egy külföldi klubban, mint gy olasz riválisnál).
Persze egyes számítások szerint a Juve Bonucci vagy Pogba eladása nélkül is megengedheti magának Higuain megvételét az eladásokból származó bevételek (Zaza 25-30 millió, Pereyra 15-18 millió, Morata 30 millió, és jövőre a Comanért szinte biztosan befolyó 21 millió euró), a megtakarított bérek (az előbbi játékosok mellett Cuadrado, Padoin, Caceres, Rubinho), valamint a meglévő átigazolási keret fedeznék. (És ehhez még hozzájön a Hernanes elég valószínű eladásából érkező bevétel és a megtakarított bér) Még ha így is van, újból felmerül bennem: akkor már miért éppen Higuainra költenénk ezt a pénzt?!
Az is érdekes lenne, hogy ha Higuain jönne, akkor Mandzukic jó eséllyel távozni akarna, hiszen egyértelműen a kispadra szorulna az argentin mögött. Morata biztos, és Zaza elég esélyes távozása mellett ez már kicsit sok lenne. Annak mi értelme, hogy a csatáraink 3/4-ét lecseréljük egy alapvetően sikeres év után?
Szerintem, ha már elhagyja a Napolit, az argentin teljesen jó helyen lenne mondjuk az Arsenalban, ahol szórná a gólokat, és minden évben elérnék a BL indulást, megelőznék a Tottenhamet, ami úgy tűnik, ott elég is. De nem látom benne azt a játékost, aki megnyeri nekünk a BL döntőt. Egy értelmét látom a Higuain körüli cirkusznak: hogy az egész egy zavarórepülés, aminek a célja egy másik transzfer előkészítése, mondjuk az Arsenal megpuhítása Sanchez ügyében. Aztán persze ha mégis összejön az átigazolás, nyelünk egyet, és szurkolunk azért, hogy sikeres legyen a Juventusban, és egy év múlva röhögjünk magunkon a Higuain góljaival elért BL győzelem után, hogy még jó, hogy nem mi ülünk Marotta székében.