Berlinbe mentek, vb-t nyertek

Ma tíz éve, hogy az olaszok tizenegyesrúgásokkal megnyerték a világbajnokságot a franciák ellen. Alapból nem biztos, hogy kellene, hogy ez érdekeljen minket, de ez a győzelem, sőt az egész döntő nagy nap volt a Juventus számára is. A berlini fináléban ugyanis 8 Juve játékos lépett pályára: az olaszoknál Buffon, Cannavaro, Zambrotta, Camoranesi és Del Piero, míg a franciáknál Thuram, Vieira és Trezeguet. Sőt, ha tovább megyünk, akkor több olyan játékost is találunk, aki vagy korábban, vagy a vb-t követően játszott a Juvéban. Mi lett a berlini hősökkel, és kik azok, akik a két csapatból játszottak a Juventusban?

Italy-v-France-World-Cup-Final-2006

Buffon ugye a mai napig a Juve kapusa, és 38 évesen még mindig a világ egyik legjobbja. Cannavaro a vb-t követően Madridba igazolt, aminek valószínűleg nem kis szerepe volt abban, hogy a 2006-os Aranylabdát megnyerte. 2009-ben visszatért, de ez az időszaka meglehetősen sikertelen volt, nem is élt a klub az egy éves szerződéshosszabbítási opciójával. Bár ő szeretett volna első profi klubjához, a Napolihoz visszamenni, a klub nem kért belőle, így Dubaiba igazolt, majd sérülés miatt visszavonult. Jelenleg edzőként dolgozik Kínában. Del Piero 2012-ig a Juve játékosa volt, majd Ausztráliába, Sydney-be szerződött, két szezon után pedig a Delhi Dynamos játékosa lett. Bárhogyan is ítéljük meg a távozását, abban talán egyetérthetünk, hogy a Juventus tartozik neki egy búcsúmeccsel…

Mauro Camoranesi, bár nagyon szeretett volna, nem távozott a Juvétól 2006-ban, egészen 2010-ig Torinóban maradt  – ekkor a VfB Stuttgarthoz szerződött. Később Argentínában folytatta a pályafutását 2014-ig, amikor a Racing Club játékosaként visszavonult. Jelenleg edző, bár éppen állás nélkül, mert márciusban kirúgták az argentin Tigrétől. Gianluca Zambrotta a calciopoli után a Barcelonához, majd a Milanhoz került, végül a svájci Chiassónál fejezte be a pályafutását, ahol előbb segédedző és játékos, majd vezetőedző volt – egészen a 2015. tavaszi kirúgásáig. A napokban lett a Delhi Dynamos edzője.

Egy sportszerű jelenet Camoresitől

Patrick Vieira 2006 és 2010 között Milánóban játszott, majd a Manchester City játékosa lett. Jelenleg a New York City edzője, így Andrea Pirlo is a keze alatt játszik. Lilian Thuram szintén 2006-ban igazolt el, Zambrottával együtt a Barcelonához került. Itt két szezont töltött, majd szívproblémái miatt visszavonult. Azóta elsősorban emberi jogi ügyekben aktív. A döntőben tizenegyest hibázó David Trezeguet – ki ne tudná – minden idők legeredményesebb külföldi játékosa a Juventusban. 2011-ben a spanyol újonc Hercules Alicantéhoz került, majd játszott az Egyesült Arab Emírségekben és Argentínában, végül az indiai bajnokságban fejezte be a karrierjét.

A vb-n második számú kapusnak számító Angelo Peruzzi 1991 és 1999 között volt a Juve kapusa, és részese volt az 1996-os BL győzelemnek – sőt, a döntőben két tizenegyest is hárítva az egyik főszereplője volt a mérkőzésnek. 1999-ben Milánóba szerződött, majd egy sikertelen szezon után a Lazióhoz került. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy 2000-ban és 2002-ben lemondta a válogatott kerettagságot, mert csak harmadik számú kapusként számoltak vele. Daniele de Rossi szerint a 2006-os vb-n különösen fontos szerepe volt a csapatszellem fenntartásában. 2007-es visszavonulása után kapusedzőként dolgozott az U21-es válogatottnál, majd a Sampdoriánál, jelenleg nem edzősködik.

A 2006-ban a Rómát erősítő Simone Perrotta az 1998-99-es idényben játszott nálunk összesen 15 meccset, bemutatkozott a BL-ben, és a Bologna ellen a kupában gólt is szerzett. Mivel azonban kevés esélye volt, hogy bárkit is kiszorítson a bombaerős középpályáról, előbb kölcsönbe, majd később végleg a Barihoz került. Később a Chievónál futott be, aminek köszönhetően a Romához igazolt. Az Angliában született játékos a középpálya több posztján is bevethető volt, de talán támadó középpályásként volt a legjobb.

A döntőben kiállított Zinedine Zidane öt évet játszott Torinóban, ezalatt nyerte az egyetlen Aranylabdáját – döbbenetes, hogy egy ekkora futballista mindössze egyszer nyerte el a díjat. 2001-ben rekordösszegért igazolt a Real Madridhoz, az érte és Inzaghiért kapott pénzből jött Buffon, Nedved és Thuram is. Nagy álmát, a BL győzelmet el is érte Madridban, emlékezetes volt a glasgow-i döntőben lőtt szenzációs gólja. Ő lőtte a franciák gólját egy vitatható (szerintem jogtalan) büntetőből a berlini döntőben, hogy aztán az emlékezetes Materazzi affér miatt kiállítsák. Ma a Real Madrid edzője – van, aki ezt nem tudja?

Filippo Inzaghi 1997 és 2001 között volt a játékosunk, szintén a 2001 nyári nagy átalakítás során távozott a Milanhoz – cserébe Berlusconiék kiszálltak a Thuramért folytaott versenyfutásból. Inzaghi gólerős párost alkotott Del Pieróval, de miután 2000-ban leigazoltuk Trezeguet-t, nyilvánvalóvá vált, hogy a lehetőségei korlátozottak lesznek. A Milanban aztán kétszer is BL-t nyert (egyet éppen ellenünk), és Sevcsenkóval az időszak egyik legveszélyesebb csatárkettősét alkották. Sok egyéb mellett arról is híres, hogy egyike azoknak a játékosoknak, akiknek a megítélésében Benitóval teljesen egyetértünk: finoman szólva sem szerettük. Én az 1998-as BL döntőn haragudtam meg rá, amikor minden helyzetet elrontott – Mijatovics lesgólja mellett ez volt a vereség legfontosabb oka.

Thierry Henry 1999-ben fél évet töltött a Juventusnál: ebbe belefért, hogy egy Lazionak lőtt duplával eldöntse a bajnokságot. Igaz, nem a Juve, hanem a Milan javára, akik Zaccheronival az egyik legmeglepőbb scudettójukat szerezték abban az évben. Henry nálunk a szélen játszott, és mint azt a csapatot Lippitől idény közben átvevő Carlo Ancelotti mondta, nem is gondolt arra, hogy más poszton kellene vagy lehetne szerepeltetnie a francia játékost. Henry végül egy – közelebbről nem részletezett – Moggival kapcsolatos probléma miatt távozott, és az Arsenal legendája lett. Később játszott a Barcelonában és a New York Red Bullsban is, jelenleg tv-s szakértőként dolgozik.

A vb-t követően több, a fináléban pályára lépő, vagy legalább kerettag játékos is megfordult hosszabb-rövidebb időre a Juventusban. Fabio Grosso a hosszas balhátvédkeresésünk egyik nem túl sikeres állomása volt, jelenleg pedig a Juve primavera edzője. A vb egyik hőse 2009-ben a Lyonból igazolt hozzánk, és 2012-ig volt a keret tagja – ami talán meglepő, hogy 2 meccsen Conténél is pályára lépett, így tagja a 2011-12-es bajnokcsapatnak.

2011-ben került hozzánk a Wolfsburgtól Andrea Barzagli, a szerkesztőség egyik legnagyobb kedvence. A német évek annyira nem jöttek be neki, hogy a klubja örült, hogy egyáltalán pénzt ad neki – emlékszem, egy újságcikkben olyasmit írtak, hogy Barzagli ellenére lett bajnok egy ízben a Wolfsburg. 2011-ben azt gondoltuk, hogy cserének jó lesz – hát kicsit jobban sikerült a dolog. Az idén még két évvel meghosszabbította a szerződését, így elvileg 37 éves koráig marad a Juventusnál – aztán remélhetőleg edzőként vagy vezetőként segíti majd a klubot.

Szintén 2011 telén került hozzánk a Genoától Luca Toni. Az idén visszavonult csatár állítólag gyerekkorában Juve drukker volt. Sajnos nálunk nem sok siker jutott neki, bár ő lőtte az első gólt az új stadionban. Conte alatt nem kapott lehetőséget, mindössze a kispadig jutott el egy-egy alkalommal. Tőlünk az Egyesült Arab Emirátusokba került az Al-Naszr csapatához, majd a Fiorentina, később pedig a Verona játékosa volt. Itt 2015-ben a Serie A gólkirálya lett – 38 évesen!

2007-ben igazolt a a Juventusba Vincenzo Iaquinta, aki elsősorban küzdeni tudásával, elszántságával, sokoldalúságával tűnt ki nem csak az Udinieséből, hanem az olasz válogatottból is. Játszott középcsatárt és szélsőt is – azt mondta egyszer ezzel kapcsolatban, hogy mindegy, hogy milyen poszton, csak az a lényeg, hogy játsszon. Conte érkezésével ő is kiszorult a csapatból, előbb fél évre a Cesenához került kölcsönbe, majd visszatért ugyan a Juventushoz, de egyetlen játékperc nélkül töltötte a 2012-13-as idényt, aminek a végén visszavonult. 2015 végén azzal került a hírekbe, hogy maffiakapcsolatai miatt a bíróság elé kellett állnia.

A döntő legjobbjának választott Andrea Pirlo 2011-és 2015 között erősítette a Juvét, ezalatt 15 szabadrúgásgólt lőtt, kiosztott számtalan asszisztot. A Milantól ingyen igazolt középpályás egy évtizeden át volt az olasz középpálya legfontosabb szereplője. 2012-ben az Eb döntőbe jutott a válogatottal, és természetesen tagja volt a torna válogatottjának. Az angolok elleni tizenegyespárbajban emlékezetes panenkázással talált  be – ezzel lélektanilag megfordítva a párharcot. Jelenleg a New York City FC játékosa.

A franciáktól Jean-Alain Boumsong vált később a Juventus játékosává: 2006-ban a Newcastle-tól igazoltuk le. Az angolok örültek neki, hogy sikerült eladniuk, mert rengeteget bizonytalankodott náluk. Torinóban sem sokat javult e tekintetben: már az első meccsén, a Rimini ellen gyenge volt, és összehozott egy gólt az ellenfélnek. 2008-ban a Lyonhoz igazolt, az utolsó meccsén gólt fejelt az olasz kupában Toldo kapujába. Három éve vonult vissza a Panathinaikoszból. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy ő az egyetlen játékos, aki kétszer is a csere cseréjeként lépett pályára az Európa bajnokságokon.

  • Pingback: Berlinbe mentek, vb-t nyertek | Zongoracipelő()

  • bombahoppa

    Rám miért nem lehet szavazni???

  • Enslaver

    Az nagy fegyvertény, hogy az elmúlt 10 évben ekkora nevek játszottak nálunk hosszabb-rövidebb ideig, és ma is az ilyen klasszisainkat akarják levadászni a pénzeszsák csapatok. (Az más kérdés, hogy 10 éve még a két milánói csapat is tele volt pakolva sztárokkal, azóta rendszerint terméketlen földre vetik a magot.) Mivel két leendő klasszist tudunk sorainkban, akik bár zsengék még, egész Európa rájuk csorgatja a nyálát, megérettünk arra, hogy ismét Európa elitjébe tartozzunk, illetve hogy megtorpedózzuk a legnagyobb halakat, és a BL trónjára üljünk. Ezt várom én a 2016-17-es szezontól, persze a 135. Scudetto-val karöltve.

  • Jumpman23

    Nekem azt mondja már meg valaki, hogy akkor milyen mintát rakunk ki ebből?
    Barzagli, Bonucci, Chiellini, Lichtsteiner, Evra, Alex Sandro, Dani Alaves, Rugani, Benatia
    Benatia cserének jön? Mert Münchenben pont a kevés játékperc miatt érezte azt hogy lépni kell. Feltételezem nálunk az első kérdése az volt, hogy ki lakik ott keleten. De mit mondhatunk mi neki erre?

    • Enslaver

      Szerintem Rugani istant megy kölcsönbe fejlődni, Benatia pedig jó lesz, hogy rotálni tudjuk a védelmet, és ha megsérülne az egyik belső védőnk legalább nem kell attól tartani mondjuk egy Barca ellen, hogy a zöldfülűn megy el a meccs. Jóllehet Barza papa még mindig a legjobb védő széles e világon, lassan neki is meg kell találni az utódját, az óra vészesen ketyeg… Igaz, Benatia sem mai gyerek, de legalább viszonylag stabil hátul. Még mindig jobb, mintha Conte lenne az edzőnk, mert akkot tuti el akarná hozni nekünk az Éder-Pellé kettőst, vagy egy másik középszerű, sokat futó szerelmét, akiktől csak gyengülne a csapat, Benatiával legalább erősödünk.

    • Juventino

      Én is ebben reménykedem, mármint hogy Benatia rotációba jön, DE: ha végül elengedjük Bonut és kiesik valakinek a száján, hogy “viszont itt van nekünk Benatia”, akkor a haragom rettenetes lesz!

      Egyébként meg Barzát 30 évesen hoztuk vissza Itáliába egy balul sikerült német kitérő után és császár lett belőle, szóval ha ezen az úton halad végig Bencsi is, én nem bánom. Nem rossz, de ha 2 éve vesszük meg Rómából, lelkesebb lettem volna.

      Az viszont szomorú, hogy Ruganiban vagy nem bízunk vagy nincs benne elég tehetség a kerettagsághoz. Eleinte látványosan zavarban volt a mez súlya miatt, aztán az idény vége felé már rendben volt a produkciója. Szokták mondani, hogy teher alatt nő a pálma, de ezek szerint Allegriék nem így gondolják. Márpedig ha elmegy, tartok tőle, hogy nem ide fog visszajönni. Arsenal kaliberű csapatok látnak benne fantáziát, mi meg nem? Pedig lassan nem hogy Barza, de Chiello utódját is meg kell találnunk. És kérdés persze a felállás is, mert 4-3-1-2-höz valóban luxus 5 minőségi középhátvéd.

      Az meg azért vicc, hogy Cacerest úgy engedtük el ingyen, hogy még csak senki le sem csapott rá eddig. Azért annál jobb játékos, hogy senkinek se kelljen.

    • Jumpman23

      Most rosszabbat olvastam, oké az nso-on, de Ruganit beszámitanánk Higanyba?! A kölcsönt még el is tudnám fogadni, elvégre ha jobban belegondolok, védőt 26 éves kor előtt nem vesznek komolyan az olaszok. Bonucci is késő 20-as éveire lendült bele igazán. Mindenesetre érdekes.
      Pogba tényleg mondott olyan Juve-mez láttán, hogy az én csapatom, az én családom?? Azt kell mondjam egyébként hogy nagyon idilli hangulat járja át a csapatot. És ennek az egységnek a megteremtéséhez kellett a calcopoli által megélt keserűség. Bízok abban, hogy több kulcsjátékos már nem megy el idén s klubtól, úgy lesz még egy komoly igazolásunk.