Szabályok, amelyek hitünk szerint segítenének a labdarúgás korszerűbbé tételében IX.

Közel egy éve nem jelentkeztünk hiánypótló rovatunkkal. Azóta kitaláltunk néhány új, a játékot modernebbé, érdekesebbé és igazságosabbá tevő szabályt, ezek közül néhányat ismét megosztunk veletek, mielőtt beterjesztjük őket a fifához és az uefához!

Akik régóta olvasnak minket, azok előtt nem titok, hogy nem habozunk brutális befolyásunkat latba vetni, ha a labdarúgás szabályrendszerének modernebbé tétele a célunk. Az óhazában írt posztjaink között, majd a Taccson írt javaslataink közül is bőven akadnak, amiket megfontolás tárgyává tett a FIFA. Emlékezhettek az esztétikai, a pszichikai illetve az ideológiai les fogalmára, a pályán viselt öltözék, vagy a támadó-védő súly-, és magasságarány, vagy a műesések fontosságára a világsajtó történetében először figyelmet felhívó posztjainkra, amiket megfejeltünk még a bajnokságok pontszámítását forradalmasító javaslatunkkal. Na, itt a kövi.

Hányszor éreztük már azt egy-egy meccs előtt, hogy nem is a győzelem a fontos, hanem az, hogy minden játékosunk egészségesen hagyja el a pályát. Emlékezzünk csak, amikor Materazzi majdnem egyetlen rúgással törte el Zlatan mindkét lábát. Vagy gondoljunk arra, amikor Felipe Melo néhány fordulóval ezelőtt konkrétan lekaratézta az ellenfél egyik játékosát. De sepregessünk csak a saját házunk táján is: Chiellini sem szokott fukarkodni a könyökösökkel és rút belépőkkel. 

Vannak olyan rangadók is, ahol tudjuk, hogy az ellenfél egyes játékosai tuti agyonrúgnak valakit. Ilyen például minden Torino elleni derbi. Előre retteghetünk, hogy ki kerül kórházba.

Na, ennek kell véget vetnünk! Ezért vezetnénk be a megelőző sárga lap intézményét!

Képzeljük csak el, milyen megnyugtató lenne, ha egy izé elleni meccsre úgy mehetnénk ki, hogy a játékoskijáróból kilépő Melonak a bíró még a kezdő sípszó előtt felmutatna egy sárgát! De Jong miatt golyóálló mellényben lépne pályára több játékosunk is? Nyugodtabbak lennének, ha De Jong már az öltözőben megkapná az első sárgáját, mielőtt egyáltalánl felvehetné kihegyezett stoplikkal ellátott cipőjét.

SS25_FB_01_2

“De Spori! Ma jól viselkedtem volna!”

Az igazán kegyetlen játékosoknak, mint például amilyen Materazzi és Montero voltak, még súlyosabb büntetés is járhatna. Az ő jussuk a megelőző piros lap! Ebben az esetben – bár a játékos és edzője ezt előre nyilván nem tudja -, az öltözőfolyosóról a pályára lépő játékost egyből piros lappal fogadja a bíró sporttárs. Így megelőzhetőek a súlyos sérülések, indokolatlanul kemény belépők. A játékost természetesen a következő meccsről el is tiltják automatikusan, hogy elgondolkodhasson az élet nagy dolgain és formálhassa habitusát, személyiségét. Természetesen az edző dönthet ilyenkor is úgy, hogy mégis játszatja a megelőző piros lappal büntetett játékosát. Ekkor a megelőző piros lapot egy megelőző tizenegyesre válthatja be. A megelőző tizenegyest egyből a kezdő sípszó előtt végezheti el a jogosult csapat.

De ne legyünk igazságtalanok a pályák mészárosaival szemben. Az olyan játékosok, mint Morata, Barzagli vagy Mandzukic is oda kell figyeljenek. Ugyanis aki túl sokat van pszichikai (Morata) vagy esztétikai (Mandzukic) lesen, esetleg tanári szereléseivel okoz leli sérüléseket (szintén pszichikai les), mint például Barzagli, az is megérdemel egy-egy megelőző sárga lapot!

Morata sorozatosan pszichikai támadásokat intéz az ellenfél ellen. Egyrészt a gólok sem tűnnek emiatt teljesen szabályosnak, másrészt felvetik a megelőző sárga lap jogosságát a következő meccseken.

Más.

Ugye gyakran előfordult már meccsnézés közben, hogy arra vágytunk, bárcsak nálunk játszana az ellenfél valamelyik játékosa. Vegyük például az elmúlt idényt, amikor Bruno Perez nekiiramodott, lehagyta Evrát, majd az egyik tehetséges középpályásunkat is maga mögött tartotta, hogy aztán kilője a hosszút. NYILVÁN az jutott eszünkbe: “Baszki, de jó lenne, ha nálunk játszana!” – ez mostantól nem lenne lehetetlen. Vagy éppen ellenkezőleg! Hányszor vágytunk arra, hogy Motta tűnjön el a csapat közeléből is, bárcsak megszabadulhattunk volna tőle akár meccs közben is.

Motta, plz.

Javaslatunk, amely hitünk szerint korszerűbbé tenné a labdarúgást, arról szól, hogy lehessen a szünetben is igazolni játékosokat, de csak az ellenféltől!

Mennyi lehetőség, mennyi izgalom! Mivel a tárgyalásokra csak 15 perc van, ennyi idő alatt kell meggyőzni a klubot és a játékost is, hogy a második félidőben már érdemes a másik csapat mezében pályára lépni, ezért hatalmas bizniszket lehetne nyélbe ütni.

Képzeljük csak el, mi történne, ha a Bayern elleni első meccsen Dybala mesterhármast lőne már az első félidőben! Az elkeseredett müncheniek mindent pénzt megadnának, hogy Dybala a második félidőben már ne lőjön több gólt, sőt, esetleg volt csapata (a Juventus) ellen betaláljon. Marotta csavaros üzleti érzékével egy opciós, záradékos kölcsönszerződéssel akár 100-150 millió eurót is kereshetnénk, majd a visszavágon a félidőben visszavennénk a hatalmas hátrányban lévő csapattól Dybalát, sokkal olcsóbban!

A Manchester City sejkjei aranyozott Bugattikkal hajtottak volna a VIP páholyig, hogy félidőben megszerezhessék Moratát. A kellő tárgyalási technikával akár 2-300 millió fontot is elkérhettünk volna érte – hiszen a játék hevében mindenki sokkal meggondolatlanabbul és elkeseredettebben hoz döntéseket. Főleg, ha végtelen a pénztárcája. Annyi pénzért pedig simán eladhatnánk Moratát, hiszen utána egy rendes deal keretein belül akár Messit is megvásárolhatnánk a helyére.

Felpezsdülne minden mérkőzés. Új izgalmak jelennének meg. Vajon Buffon egy-két nagy védése után a mi kapunkban fog állni a második félidőben? És ha nem, akkor mennyi pénzért váltott csapatot?

Egy igazán ügyes klubvezető akciós áron megszabadulhatna első félidőben kiállított védőjétől, hogy a második félidőben az emberhátrányt emberelőnnyé formálhassa!

Lehetőségek végtelen tárháza!