Az ördögbe, megsérült Kwadcsi! És Mandzukic is.

Nem érted, hogy ACÉLBÓL van?

Nagyon vártuk vissza az ébenfekete Dávid szobrot, és nem is okozott csalódást. A prüszkülő csődör patáinak dübörgésére is összerezzentek az ellenségek, játékával ostorozóvá lényegítette a némileg szerintem túlértékelt szerepő Khedirát (nesze, a másik üveglábú), és már éppen elkezdtünk volna sikítozva maszturbálni a Kwadcsi-Marchi-Pogchi hármasra, amikor újra utolérte a végzet lófasz-alakú üstöke.

„Asamoah leves” – írta meg nem nevezett szerzőtársunk a listára, és nagyon félünk tőle, hogy igaza van. Nem azért, mert amikor két sérülés között pályára lép, bármennyit is romlana a teljesítménye, hanem azért, mert luxus megtartani egy olyan játékost, aki 3-4 meccset tud teljesíteni egy évben. És ez már egy súlyozott átlag, mert másfél éve nem láttuk.

Mandzukic is kihagy egy hónapot, de Zaza nagyon megy éppen, és Morata is mutat életjeleket az alulfejlett, tizenhat éves borsodi cigánygyerekre hajazó szerelmünk, Dybala mellett.