Iszonyú nagy rohadékok vagyunk

Általában szeretünk statisztikákkal magyarázni történéseket, hogy tényszerűbbnek és okosabbnak tűnjünk. Tegnap a Milan többet lőtt kapura (22 vs. 10), többször el is találták a célterületet (9 vs. 5), nagyságrendekkel többet volt náluk a labda (60%-40%), a hazaiak jóval többet (426 vs. 258) és pontosabban (86% vs. 76%) passzoltak, több szögletet (7 vs. 1) végezhettek el. Mi meg szartunk az egészbe, és nyertünk 2:0-ra.

milan1

Különböző cikkeket, fórumokat, blogposztokat olvasgatva az a benyomása lehet az embernek, hogy a Juve egy istenes zakót úszott meg tegnap Milánóban. Pedig a meccs első 25 perce kimondottan kiegyensúlyozott volt, és – Hallegri-féle retorikával élve – ha beverjük az első két ziccert… De nem vertük be, és olyat láttunk, amilyet a Conte-érában csak nagyon ritkán: a lesajnált hazaiak megszállták a térfelünket, bejátszották magukat a középpályásaink, sőt, a védőink mögé, és előhozták Buffonból a tavalyi, Juve ellen látott Marchettit, aki mindenbe bele tud kapni, mindent ki tud ütni, mindent meg tud fogni. (Na jó, Bonucci is mentett egyet a vonal mögül.) Igaz, hogy az első nagy helyzetek a mieink voltak, de az is elvitathatatlan, hogy a félidő második fele egykapuzássá fajult.

Két oldalról is meglepő volt ez a 20 perc. Egyrészt hajmeresztő hibákat vétettünk, amibe belefért Bonucci luftja, Asamoah rettenetes technikai hibái (Tyler a listán: “Asamoah néhány labda(nem)érintésénél arra gondoltam, hogy a bíró helyében megdörzsölném a bőrét, mert gyanús, hogy Pelusót festették be a társak feketére”), Llorente eladott labdái, a belső középpályások meggyőződés nélküli védőmunkája. Másrészt süvegeljük meg a Milant, kezd rajtuk látszani valami koncepció. Seedorf alatt talán az összes meccsüket láttam, és minden túlzás nélkül úgy gondolom, pocsék, súlytalan, értékelhetetlen játékot mutattak. Az Udinese elleni kupameccsük lehetett a mélypont: szétszakadt csapatrészek, közöttük óriási terekkel, nulla középpályás védekezéssel. Egyetlen fegyverük Balotelli és a vaktában megeresztett távoli lövései voltak, rettenetesen szarul játszottak. Az elmúlt hetekben annyit finomodott ez a helyzet, hogy szép lassan összeállt a védekezés, és Taarabt személyében a botcsinálta, több helyen lyukas 4-2-3-1-be leltek egy tükörszélsőt a jobb oldalra, így a támadójátékuk is kapott egy újabb dimenziót. Ezt az Atlético elleni BL-meccsen megfejelték némi lelkesedéssel, rengeteg futással és a csapatrészek közötti, kezdetleges szinergiával, amiben elkezdett érvényesülni Kaká (khmm, erősen megkopott) zsenije, Taarabt cselei, és Montolivo, akiből sosem lesz Pirlo, de egy átlag középpályás robotnál jóval komplexebb játékos. Szemben Hallegrivel, Seedorf rájött, hogy Montolivo a védelem előtt érzi otthon magát, és a verőembereknél (Muntari, Nocerino) sokkal hatásosabban olvassa a játékot. Na, ez tegnapra 20 perc erejéig összeérett, mint a kovászos ubi, és ha nem ellenünk mutatják be, kimondottan tetszett volna. A Milannak mákja volt, hogy az elején Tevez középre lőtte a labdát, majd a következő helyzetünknél Llorente luftot rúgott, és Licht is beleverte Abbiatiba a ziccerét, viszont az első 43 percet pontozással így is a hullarablók vitték el.

Kriplik

Kriplik

Aztán persze iszonyú nagy rohadékok voltunk: a 20 perc lankadt lófasz után jött a villantás. Rami égbe fejelt egy veszélytelen labdát, Marchisio lecsapott rá, Tevez a védők közé idén ezredszer berohanó Licht elé passzolt, amire a Milan nem tudott reagálni. Az egyszeri hülyegyerek szedi szét így a mesekönyvet, mint a Juve az első adandó alkalommal az addig nagyjából kereknek tűnő védelmet. A szezon egyik legszebb akciója volt. A második félidőre már nem maradt lényegi esemény: a Milan kifingott, veszélytelenül és meggyőződés nélkül támadtak, az ingyánnal pechesen összefejelő Poli nélkül nem tudtak megfelelően elől védekezni, és Seedorf a maradék szuflát is kikapta a csapatból, amikor lecserélte Montolivót. Tevez veszett nagy dugója persze roppant jól esett (Buffon mellett ő volt a MoM), de az első góllal és a hazai középpálya átszervezésével egyenesedtek ki igazán a kérdőjelek.

milan3

Valamikor januárban _beni a Roma elleni bajnokit a Celtic elleni, tavalyi BL meccshez hasonlította, és a tegnapi rangadó is illeszkedett a sorba. Úgy tűnik, nehezen tudunk mit kezdeni a komoly presszinggel, a rengeteg futással, és azzal, hogy már a labdakihozatalnál agyonvágják a játékunkat. Mindhárom meccsen kockásra nyomta a seggünket a háló, és mégis – kissé ironikus módon – mindhárom meccset lehoztuk nulla kapott góllal. Mindhárom találkozó után el kellett játszani a gondolattal: mi van, ha az ellenfél valamelyik komoly helyzete bemegy… Erről esetleg egy másik posztban – most viszont örüljünk még egy kicsit a melós, kissé szerencsés, ugyanakkor vérprofi sikernek: megint akkor mártottuk bele tövig a brét az ellenfélbe, amikor elhitte, hogy lehet sansza. Iszonyú nagy rohadékok vagyunk.

A zseniálisan találó címért köszönet az ex-indexfórumozó bianconero testvérünknek, aki Dincsit lepte meg SMS-ben ezekkel a szavakkal Nándi gólját követően. Alant pedig tekintsétek meg az összefoglalót Zuliani megunhatatlan hangjával.

  • Juventino

    Lichti helyzetét el is felejtettem a milánói sortűz alatt, de Tevez lövését ziccernek nevezni némi csúsztatással lehet csak, előtte ráadásul percekig nem tudtuk kihozni a labdát a térfelünkről (illetve ha sikerült átlépni a felezőt, egyből elpasszoltuk a bőrt), úgy is fogalmazhatnék, hogy én nem éreztem kiegyenlítettnek az első 25 percet az eredményt leszámítva. De az tagadhatatlan, hogy nagy rohadékok vagyunk és a hétvégén ennek megfelelően a vécébe kéne nyomni a kötekedő alsós fejét azért az arcpirító lángosért, amit sunyin lenyomott, mikor már éppen azt hittük, hogy padlón van… !ebtenüzs ttotagoláv a mozsaf

  • Enslaver

    Röviden: kurva szarok voltunk. Habár a játék minden szegmensében felülmúlták az olasz futball Numero uno-ját a milánó csicskák, mégis mi örülhettünk végén, ami egy profi csapat védjegye. Ha levetkőzzük a győzelem mámorában előtörő nagyképűséget (naugyehogykiszopattukamilant!), észrevehetjük, h korántsem mi irányítottuk a meccset. Pozitívum, h mindkét kezdő csatárunk betalált. Tévez remekelt mint mindig, Lolo pedig jókor volt jó helyen. Palkónak nem volt szinte értelmes megmozdulása a meccsen, végig a flegmatikus énjét láthattuk a pályán. Bonu hihetetlen nagyot mentett, ami szintén hozzájárult ahhoz, h a kapu előtti terület valóságos gólmentes zónává alakuljon (Buffon portás pedig nem adja csak úgy oda a kulcsot a kapuhoz az ellenfél számára), ezért nem tudtak gólt lőni Kakáék. Kakában azért néha felsejlik a zseni, de egy erősen kikopóban lévő játékos. Kár, h Balo nem játszott, megnézhettük volna a Milant teljesen fegyverzetében. Annyira azért a játéka alapján nem lesajnálandó a Rossoneri, de a helyzetkihasználásuk botrányos, a védelmük azonban sokat erősödött Rami érkezésével. Mindent összevetve, nem volt jó a Juvét szenvedni látni a pályán, a végén viszont jól esett kiröhögni a második számú hullarabló bandát. Azt hittem a szokásos, vontatott, klasszikus 0-0 lesz, amivel az első gólunkig ki is egyeztem volna, de szerencsére Fortuna velünk volt végig. Egy presztízs meccsen végül is csak az számít, h sikerül-e elkenni a rivális száját, challenge completed! Conte úgy is helyén tudja kezelni ezt az eredményt, biztos kaptak egy kisebb fejmosást a fiúk, annak ellenére, h most nem mi voltunk a felmosórongy alsó felén. Minden csak rajtunk múlik a továbbiakban, h hány kupával leszünk gazdagabbak a szezon végeztével.

  • Tonhalacska

    Ha már megúsztuk az első félidőt:
    1. Conte nagyon összekapta a védekezést. Bonucci a mentése ellenére is fos volt, ehhez képest hozta magát a második félidőre.
    2. Pogba önmagához képest sehol sincs. Ő jobb lehet mint Emerson és Vieira összesen volt, így nekem már nem fér bele tőle, hogy néha csak úgy elad öt labdát egymás után.

    3. Carlos Tevez a létező labdarúgó serlegek jó részével a vitrinjében ELKÉPESZTŐ alázattal (és minőségben) robotol. Ez sokkal jobban tetszik mint a gólja.
    4. A tosznak nem kap kicsit többet a végén bárki, hogy beálljon 2 gólos vezetésnél? Előbb utóbb Oszi megcsapja ezekért a pár másodpercekért Antoniot.

    • s4tch

      2. pogba fáradt, ő játszik legtöbbet a csapatból. ha valaki eltiltott, sérült, akkor egyszerűen nincs középre cserénk. ilyenkor jönne jól egy minőségi lwb asa mellett: kwadcsi egy állat középen.
      3. így van. tevez (és nándi is) hihetetlen csalódás, mindkettő sokkal többet tesz hozzá a csapatjátékhoz, mint ahogy azt vártam.
      4. működő csapatot a 60. perc környékén nem kell megbontani, ebben egyetértek contéval. inkább a kezdőbe kellene többször betenni a peremembereket.

    • Kelosz

      1. Pogba sokat játszik, valóban visszaesett a formája (fáradság lehet az oka), viszont Őt játszatni kell, nehogy elkezdjen picsogni Raiola-nak és máshova akarjon igazolni. Ha játszik elégedett lesz és marad.
      2. Nem volt ez olyan acélos 0-2, hogy idő előtt cseréljen Conte. Maximum abban nem értek egyet, hogy 1-2 percre inkább a kevésbé érzékeny játékosokat kéne beküldeni, egy Osvaldo valóban kevésbé tolerálja az ilyet (bár nem látszott rajta). Mehetett volna helyette inkább Q (szegénynek már úgy is mindegy, maximum beszólt volna, de akkor sem történik semmi).

    • Tonhalacska

      Isla elpengetne középen is. Pogba: ne legyen igaza a köznek de a közmondás úgy tartja, hogy ugyebár ebül szerzett ebül vész el… meg még Raiola is… Meglepne, ha nem lenne beosztva a befolyt vételár már most.

    • Juventino

      Pogbáról asszem pont itt olvastam, hogy kiverte a hisztit valamiért és Raiolával úgy döntöttek, hogy nekik a vb-ig nem sürgős aláírni új szerződést a Juventusszal. Most meg az a hír járja, hogy egyáltalán nem akar hosszabbítani és mehetnékje van. 60 milláért felőlem mehet is, azzal együtt, hogy elismerem, készségszinten több van benne, mint Marciban, de nekem Marchisio és Vidal sokkal jobban hiányozna, mert ők itt akarnak játszani. Ahogy Nedved távozását is jobban sajnáltam, mint Zidane-ét, úgy most is az a véleményem, hogy aki ugródeszkának használja a Juventust, az menjen is minél hamarabb, sírni biztosan nem fogok érte. Tevez és Nando is többet ér a szememben, mint egy francia nyikhaj, aki egy bajnoki címmel a zsebében máris Ibra nagyságú arccal jár-kel. 60 millerből meg csak találunk két, Padoinnál jobb játékost, amolyan Apacsosat, aki örül, ha fekete-fehérben futhat ki a pályára és nem büdös neki csúszni-mászni, ha arról van szó és le is lehet cserélni anélkül, hogy a kis lelke megsérüljön.