A második számú európai kupasorozat tulajdonképp a 40. számú is lehetne, akkora a különbség a BL és az EL között. Vegyük csak a pénzt: az EL döntőse 2,5 millió eurót kap, a BL-ben a csoportkör túléléséért is 3,5 millió jár. A tévés díjakban még veszettebb a különbség: ahogy Tyler az athéni sárdagasztás után rávilágított, tavaly a BL legjobban díjazott csapataként a Juventus bő 65 milliót vitt haza (ennél 15 Serie A klub kevesebbet költ fizetésekre!), az EL-ben legtöbbet kaszáló Fener 11 milliót kapott. A BL-ből a csoportkörből kieső Chelsea-nek a tollasabb sorozatból 30 millió, míg az EL megnyerésével szerény 10M jött össze.
Az utolsó EL-vereség kulcsmozzanata. Azóta veretlenek vagyunk a sorozatban, hahaha.
Mégis fontos odatenni magunkat holnap. Hajtás után felsorolunk néhány okot a kétkedőknek.
Kezdjük a pénzzel – a bevezető után meglepő lehet, hogy akár anyagilag is nyerhet a klub a sorozattal. Ha a tévés bevételek és a sorozat díjazása nem is vernek oda és a BL-szintű aratás teljességgel kizárt, egy dögösebb meccsnapon milliós nagyságrendet be lehet szedni jegybevételből. A Traubi holnap nem feltétlenül fogja agyig tölteni a stadiont, viszont a következő körben a Fiorentina már rendesebben hozhatja a korpát, nem is beszélve az esetleges olyan későbbi ellenfelekről, mint mondjuk a Benfica, Porto, Valencia, Ajax, vagy a Napoli.
Az utolsó EL-gólunk szerzője, Giannetti
Ennél talán még fontosabb, hogy egy jó EL-szerepléssel szintet lehet lépni. Tudomásul kell venni, hogy egy nemzetközileg is sikeres csapathoz nem elég egy jó edző és egy jó keret (ami a Juventusnál feltétlenül rendelkezésre áll), mindenképp szükség van rutinra. A mostani EL-szezon talán legkomolyabb hozadéka lehet, hogy élesben gyakorolhatunk a tavaszi dupla terhelésre, arra, hogyan pörögjünk fel heti kétszer talán kevésbé fontosnak tűnő ellenfelekkel szemben, és hogyan osszuk be az erőnket még hatékonyabban. Az UEFA klubrangsorát se felejtsük, az EL elég jól fizet. Ismét csak a tavalyi Chelsea-t vegyük elő: tavaly a két germán BL-döntős mellett ők szerezték a legtöbb koefficiens-pontot, pedig épp csak annyira vették komolyan az EL-t, hogy a gyengébbnek tűnő ellenfeleket letolják.
Ha megyünk két kört, vélhetően nem lesz gond a motivációval, holnap viszont nem számítok éles csapatra. Bár első ránézésre meglehetősen sima a bajnokság, az évadnyitó Roma-verésen kívül nem játszottunk igazán meggyőzően, ennek megfelelően két döntetlen is becsúszott. Ha Pjanicsék az elmaradt parti pótlásán megverik az egyébként szenzációs formát futó Parmát, 6 pontra csökkenthetik az előnyünket, ami azért nem a világ. Ennek megfelelően úgy tűnik, Conte egyelőre a bajnokságot tekinti elsődleges prioritásnak, és a görögök ellen néhány poszton tartalékos csapatot állít ki. Ezt már egyszer idén megszoptuk: Rómában a felforgatott kezdővel lélektelen, motiválatlan játékkal sikerült kiesni a kupából. Anélkül, hogy újra elővennénk a rotáció szükségességét, hadd jegyezzük meg, hogy nem túl produktív pl. játékba hozni Islát, majd amikor lejátszik a faszi zsinórban három meccset (Genoa, Catania, Napoli) a tőle talán elvárható színvonalon, akkor újra visszaültetni a padra seggszőrt koptatni. Isla az afrikaiak ellen kurvajól tolta, az azóta eltelt bő 3 hónapban mindössze 3 meccset kapott, ebből a római kupatalálkozót szűk másfél hónap kihagyás után – és nem is volt meglepetés, hogy meglehetősen szarul játszott. Azóta 8 jelentéktelen percet kapott az Izé-verés végén – mikor dobjuk be újra, mint egy nemzetközi kupameccsen… Szerencsétlen Pelus még kevesebb lehetőséget kap a bajnokikon, be is szoptunk róla egy gólt Veronában. Na, a hírek szerint ők fognak kezdeni a városi rangadóra pihentetett Forrest és Kwadcsi helyén. Ha nem lenne elég a meccshiányos wingback-páros, mára eldőlt, hogy sem Chiellini, sem Barzagli nem épülnek fel a kisebb sérülésükből, őket nem is nevezte a klub a keretbe. Így egy Caceres, Bonucci, Ogbonna védőhármasra számítunk. A belső középpálya összetétele körül is megy a kavarás: a hétvégén remekül játszó Marchisio marad a kezdőben, Pogba visszatér, már csak azt nem tudni, hogy Vidal vagy Pirlo helyén fog játszani. Sőt, a csatársorral is kavar Conte, Tevez mellé minden bizonnyal az edzéseken meggyőző Osvaldo kerül. Vucsinics sérült, Quagliarellát nem is neveztük az EL-be – még a végén kiderül, hogy nem is olyan sok az a 6 csatár…
Baggio a ’93-as UEFA-kupával. Később az Aranylabda is övé lett.
Néhány szót ejtsünk az ellenfélről. A nevüket tisztelettel meg sem tanuljuk, remélhetőleg soha többet nem kell velük játszani. Megnéztem a Besiktas elleni bajnoki rangadójukat (1-1), veszett keményen, épp a durvaságon innen tolják, rengeteg futással, ütközéssel, kevés védelmi megingással. Mint egy középkategóriás brit csapat (hint: Celtic), klasszisok és meglepő taktikai húzások nélkül, de kifogyhatatlan energiával. Néhány rutinrókájukat (Zokora, Bosingwa, Malouda) Conte kiemelte a sajtótájékoztatóján, de nem az egyéniségektől, inkább a szervezett, agresszív, gyors játékuktól lesznek veszélyesek. Divatos 4-2-3-1-et fognak tolni, a szélsőik nem annyira gyilkosak, mint tavaly a Bayern emberei, de az eladott labdákra (heló, Caceres!) mocskosul oda kell figyelni, mert kontrázni eléggé tudnak. Egy foscsi Laziót előztek a csoportban, nem verhetetlenek, rajtunk fog múlni a továbbjutás.
Floccari épp beveri a Traubinak
Tényleg nem vagyunk arról meggyőződve, hogy Conte ugyanannyira akarja ezt a másodvonalas kupát, mint mi. Nem mondjuk, hogy egy scudetto pajzzsal nem lennénk elégedettek, inkább azt mondjuk, a scudetto (aminek elvesztése innen bődületes kudarc lenne) mellé nagyon szeretnénk még valamit. Mondjuk azt a kupát, amit – amióta így hívják a sorozatot – még sosem nyertünk meg. Nincsenek illúzióim, szerintem középszarok leszünk, és benne van a pakliban, hogy Conte ismét magyarázkodásra kényszerül egy nemzetközi meccs után. Meglátjuk, mennyire elengedte el edzőbá’ a benne lakozó Verebes mágust: komolyabb keretünk és minőségibb alapjátékunk van, megfelelő hozzáállással még a Pelusóval súlyosbított kezdővel is nyernünk kell.