Verébre ágyúval

Hétvégi ellenfelünk, a Chievo elég gyorsan levetkőzte a _szimpatikus kiscsapat imázsát. Pedig sokan emlékszünk még arra a szezonra, amikor sokáig vezettek, és végül az élmezőnyben csaptak célba (mondjuk nem csak emiatt emlékszünk arra a bizonyos idényre…). Ez már olyan régen történt, hogy azóta nincs ember, akinek ne a kongó lelátók előtt lejátszott meccsek, a rengeteg 0-0, és a szezon végén villantott, tükörsima bundameccsek jutnának eszébe a Paripán Feszítő Darth Vaderékről.

A legnagyobb Chievo-ölő nélkül

A legnagyobb Chievo-ölő nélkül

Velük játszunk vasárnap háromtól, ezen a héten a két csatorna közül az egyik közvetíteni is fogja. Kicsit beharangozunk.

A (másik) Verona elleni beharangozónkban azt írtuk, megértjük, hogy a Bentegodiban a legjobb csapatunkkal kezdünk, mert erős csapat a Hellas. Most viszont újra a legerősebb csapatunkkal kezdünk, amivel kapcsolatban már vannak fenntartásaink. De előbb lássuk az ellenséget.

A Chievo egy ponttal a kiesők előtt a 17. helyen áll a Serie A-ban. Holtversenyben a legkevesebb gólt szerezték (16), aminek elsősorban az az oka, hogy a papíron 3-5-2-es felállásuk valójában 5-3-1-1, azaz bebetonozzák magukat a kapujuk elé, és abban bíznak, hogy a Paloschi-Théréau kettős majd csinál valamit. Ennek köszönhetően nem kapnak sok gólt, a Hellas például öttel többet kapott náluk. Torinóban a védelem kulcsembere, Dainelli sérülés miatt nem lesz ott, első számú helyettes, Bostjan Cesar pedig eltiltott, így elvben nem lesz nagyon nehéz dolgunk a Chievo lebombázásával.

Ilyen is volt

Ilyen is volt

Szóval itt van a Serie A egyik legkutyább csapata, erre mi nekik megyünk a legszebb paripánkon, fényes páncéllal és teljes fegyverzettel. A kezdőnkben beállt két változást (Chiellini — Ogbonna, Pogba — Marchisio) részben kényszer, részben fegyelmezési/pihentetési okok magyarázzák, de ezzel még nem vagyunk elégedettek. Íme, így kezdünk:

Buffon – Barzagli, Bonucci, Ogbonna – Lichtsteiner, Vidal, Pirlo, Marchisio, Asamoah – Tevez, Llorente

Azt nem értjük, hogy ha a Roma elleni, idegenbeli (egymeccses) kupameccsre kivonulunk a B csapattal, akkor egy Chievo ellen mi a pék lisztes faszáért kell pályára küldenünk a legerősebb csapatot. És miért vagyunk meglepve, hogy Peluso, Quagliarella, Giovinco és Ogbonna gyenge teljesítményt nyújtanak egy fontos kupameccsen, ha a gyenge csapatok elleni bajnokin sem kapnak szerepet, hogy játékba lendülhessenek? És ha mondjuk (akárcsak a veretlenül megnyert idényben) lő egy gólt a legerősebb csapatunk, aztán elkezd beleszarni a meccsbe, a Chievo meg kis híján megfordítja a meccset, akkor nem fog hiányozni a végig hajtó cserejátékos attitűdje a pályáról? Mit érez vajon Caceres, aki rendre jól játszik, ha lehetőséget kap, Giovinco, aki mégis csak a mi kutyánk kölyke, vagy a hat (!) csatárunk közül az a négy, aki nem Tevez és Llorente (akik ha kell, ha nem, kezdenek)?

Ilyen többet nem lesz

Ilyen többet nem lesz

Barza ráadásul sérülésből jön vissza, Bonucci tetemre hívható a Hellas mindkét góljáért, Lichtsteiner beadásai továbbra is gyakrabban mennek a kapu mögé, mint nem (márpedig most támadni kell majd, nem védekezni), Vidalnak mindenki másnál nagyobb szüksége lenne rá, hogy néhány napig ne kelljen futballoznia – nagyobb, mint Pogbának -, és Pirlo helyére is be lehetne tenni Marchisiót. Utóbbi a legkevésbé fontos, mert Szundi elképesztően nagyot játszott a Hellas ellen, de a két csatárt is lehetne pihentetni egy kicsit, főleg, mert mögöttük iszonyatos tolongás van. Minden cserecsatárnak jót tenne egy győztes gól, még ha csak a Chievo ellen szerzi is.

Sőt, én Storarit is szívesen megjutalmaznám egy meccsel, mert hiába volt remek az utóbbi meccsein, a Juve kiesett a kupából, és csak ikszelt a Lazióval. De ez már személyes ügy, Buffont azért én sem bántanám. Ellenben én ezt a kezdőt raknám fel:

Buffon – Barzagli, Bonucci, Ogbonna – Caceres, Pogba, Marchisio, Asamoah, Peluso – Giovinco, Osvaldo

Annál is inkább, mert a Chievo után szerda-szombat ritmusban jön a Trabzon-Toro-Trabzon-Milan-Fiorentina sorozat, ahol nagy szükség lesz a legerősebb csapat frissességére. Akár azon az áron is, hogy a korábban hanyagolt, így gyenge formában játszó B csapat vért izzadva győzi csak le a Chievót. Nem mintha a veronai második félidőben látott első csapat ne lenne képes erre…