Zsinórban 10 győzelemnél járunk, ennél többet a Juventus sosem nyert egy huzamban. Amióta 20 csapatosra duzzasztották a Serie A-t, 18 kör után csak a 2006-os, Capello-féle Juve állt 49 ponttal; ezt csak a calciopoli által kiherélt bajnokságban ellenfél nélkül keménykedő Izé tudta megközelíteni 2006-07-ben (48 pont). A második helyezett előtt 8 pont az előnyünk, a 20 csapatos bajnokságok hasonló szakaszában csak tavaly volt ekkora különbség az első két csapat között; tavaly a Napoli és a Lazio is 36 egységgel állt a 44 pontos Juve mögött. Idén az elmúlt két szezon Conte-féle csapatát is felülmúljuk, mind pontszámban (időrendben: 38, 44, 49), mind a győzelmek számában (10, 14, 16), mind rúgott gólokat tekintve (29, 39, 42), és a relatíve gyenge kezdés ellenére (8 kör után 10 kapott góllal álltunk) hátul is tartjuk a lépést, ugyanannyi gólt beszedve, mint tavaly.
Na, ezekkel nem szabad foglalkozni, amikor Atalanta után egy újabb olimpiai városba látogatunk.
A mostani, mindenkin átgázoló Juventus annyival erősebb a szeptemberi, majdhogynem duzzogva nyeregető csapattal szemben, hogy fejben tökéletesen együtt van minden. A szezon elején a Tevez, Vidal, Pogba hármasra voltunk utalva, aztán hozzájuk szép lassan csatlakoztak az ősz elejét lezserül kezelők: előbb Pirlo ébredt fel egy tőle is szokatlanul hosszú szendergésből, majd Buffon kezdett el nagyokat védeni, később Chiellini is elhagyta a balfaszkodásait, Nándi nem csak fejjel, hanem lábbal is hasznossá tette magát. Pirlo kiesésekor sem szakadtunk össze, mindenki helyettesített mindenkit: Pogbából, majd Marchisióból pálya közepén helyt álló Pirlo lett, Barzagliból hosszúkat pontosan passzoló Bonucci, Kwadcsiból belső középpályás Pogba helyén, sőt, a Milan ellen még Giovinco is eljutott odáig, hogy döntő szerepet vállalt egy bajnokin. Mint a répamesében: nagyapó fogta a répát, nagyanyó húzta nagyapót, onoka húzta nagyanyót, mindenki húzott mindenkit (és ez még mindig nem egy másodosztályú melegpornó), mire az 5 pontos hátrányból a Roma-veréssel 8 pontos előny, ezzel együtt a mezőny elé kicsapott, rettentő vastag és nem kevésbé hosszú répa vált. Nem véletlen, hogy a címvédésre már alig fizetnek a bukik.
Akkor sem nektek adom Nainggolant \m/
Mindettől csak nagyobbat lehet bukni Calgaryban. A szárdok hazai pályán egyedül a Bolognától kaptak ki – irreális forgatókönyv, lévén idén ez volt a Bologna egyetlen győzelme idegenben. Azt mondjuk nem állíthatjuk, hogy szopni járunk a Sant’Eliába: még Delneri a kutyaütőkkel sem cumizott Szardínián. Beni említette is a szubjektív múltidézője végén Matri dupláját (a második különösen csecse volt, szerencsére a mostani csapatában nem tud ilyeneket) és Toni 16-os vonaláról megeresztett, brutális fejesét. Contéval kétszer játszottunk velük idegenben: két éve emlékezetes bajnokavató, tavaly szintén semleges pályán, Parmában két gólos győzelem sikerült, utóbbi szintén Matri duplájával. Olyanok vagyunk, mint a köcsög haver: bárhová költözünk, megtalál, belezabál a hűtőbe, körbefossa a budit, elszereti a párunkat, elköti a verdát, majd ott hagyja valahol a sztráda mellett, üres tankkal. Utálhatnak velünk játszani. Most nyilván sem a milánói szépfiú, sem az ellen MVP-je, a Cellino által pár hete szemérmetlenül árult, végül a Romához került Nainggolan nem lesz a pályán. A belga-indonéz első ránézésre komoly veszteség a szárdok számára, bár ha hozzátesszük, hogy az elmúlt 3,5 szezonban a Ninja mindössze hét (!) bajnokit hagyott ki kisebb sérülések és sárga lapos eltiltások miatt, és ezeken a Cagliari mérlege kiugróan parádés (4-2-1) volt, felmerül a kérdés, miért nem adták el hamarabb.
Cellino küldi nekünk
Nálunk ránézésre minden a legnagyobb rendben, egyedül Barzagli eltiltása okozott kb. 5 másodperces fejtörőt Conténak: Caceres fog játszani, fejtörő megoldva. Maradunk a szokásos 3-5-2-nél, és a Romát kifiléző csapatnál. Evidencia, hogy Pogba kezd Marchisio helyén, és Nándi is bejátszotta magát Vucsinics kárára. A vélhetően kölcsönbe távozó De Ceglie és Motta el sem utaztak a csapattal, viszont ott van a keretben Pepe, akit az Avellino ellen már láthattunk pár percig, viszont nagyon megnéznénk már élesben is.
Tudjuk, hogy úgy szlopáljátok a mercatós pletykákat, mint éheztetett csecsemő a cukros tejet, úgyhogy néhány morzsa válogatás nélkül, hogy legyen mit babrálni a meccsig: Motta és De Ceglie után a Bologna, a Genoa, a Sassuolo és a Werder is érdeklődik; Giak nem akar visszajönni Olaszországba; a legfrissebb pletyik szerint a MU-ból Naniról letettünk, viszont Vidicsért leraknánk egy taliga lét; a Tottenhammel egy Vucsinics-Lamela csere körvonalazódik; Fábit az Udinese (a visszavonuló Di Natale helyére), a Fiorentina (Rossi sérülése miatt; Marotta részéről a tárgyalási alap Cuadrado) és a Samp (csak úgy) is vinné; Sörensen fele még mindig a miénk, 10 millára tartjuk a még mindig igen zsenge védőt, akinek német és angol kérői vannak; Vucs az Izének is tetszik, Ranocchiát adnák helyette; Mandzukic távozhat a Bayerntől, na hová, hát hozzánk; Pogbáért a PSG mellett a Bayern és a Real is bejelentkezett, 7-8 millás fizetést és 60 milliós vételárat ajánlgatnak Palinak és a klubnak. Amúgy rühelljük a mercatót. A meccset meg nyilván nyerni kell. Annyira mocskosul elkényeztetett minket az utóbbi hetekben a csapat, és ha szarok lennénk, akkor is annyira nagyképűek vagyunk, hogy más meg sem fordul a fejünkben.